Budapest, 1946. (2. évfolyam)

2. szám - BORNEMISZA PÉTER: Cantio optima (Vers)

pal. A budai 55 méteres nyílás szerelése már elkészült a pesti parton. Hegesztünk a csikorgó hidegben, amelytől munkásaim sokat szenvednek. Pap Pista tartja bennük a lelket. A szaktanács nagy gyűjtést indított számunkra. Dr. Szécsi és Kökény az országban található valamennyi villamoshegesztőt és hegesztőgépet, a nagyobb gyárak és vidéki városok hegesztőit mind a hídra kü'dik segíteni. Magyarország életéért küzd 86 villamoshegesztő. A Magyar Aszfalt részvénytársaság megkezdte az aszfaltozást. Csaplár igazgató minden órában ott van a hídon és támogatja mérnökét, Madarász kollégát, hogy az én sürgetésemnek eleget tudjon tenni. Január 6. A hídépítés legizgalmasabb napja. A legaprólékosabb pontossággal kidolgozott tervek alapján beemeljük a partról a budai 57 méteres nyílás mindkét főtartóját, az uszódaruval. Monumentális látvány, ahogy a József Attila megfogta az 57 méter hosszú és 7 méter magas vasszerkezetet és úszott vele befelé a Dunán. Ködös ez a vasárnap reggel, de mire kiúszott a daru, kisütött a nap és beragyogta a hidat. Estére helyén állt az utolsó nyílás. Biztosítva, kikötve. Sikerült. Január 9. Hegesztések hihetetlen iramban, másodperc pihenő nélkül. Aszfaltozás, korlátok, járdák készítése éjjelnappal. Megindult a komoly jégzajlás, már éjjelre sem járok haza, veszély fenyegeti a hidat és az állványokat. Január 10. Erősödik a jégzajlás. Magyar és orosz robbantó különítmények védik az állványt a jégtorlasztól. Idegölő küzdelem a hídért, ha az állványt előbb viszi el a jég, mint ahogy elkészül a hegesztés, mindennek vége. Január 11. A cölöpözött Margit-hidat és a Ferenc József-hidat elvitte a jégzajlás. Buda és Pest között megszűnt az összeköttetés. A főváros és az ország szeme rajtunk függ. Hegesztünk és védekezünk a jég ellen. Utászaink, robbantóink Kertész Zoltánnal együtt az egész napot és az éjszakát az uszályokon töltik. Elterelik rólunk az elsöpréssel fenyegető jeget. Marosváry készen van a főtartók hegesztésével. A híd most már megáll a saját lábán is. Meg vagyunk mentve! Január 12. Hajnalra elvitte a budai 55 méteres nyílás alól az állványt a jég. De baj nincs. Orosz jégtörő hozza ki a zajló Dunából az állványt hordó uszályokról az utászokat. Január 13. Pályaszerkezetet szerelünk. Gyalogjáró konzolokat. Korlátokat helyezünk el, padlózzuk a gyalogjárókat. Az órák összefolynak, de nincsen pihenő, mert nincs híd Buda és Pest között. Fázunk. Dolgozunk. Január 14—16. Aszfaltozás, korlátozás, gyalogjárókészítés. Hideg van. Az északi gyalogjárót átadtuk a forgalomnak. Január 17. Utolsó roham. Délután felhívom a minisztérium sajtóosztályát. Holnapra gondoskodjanak nemzetszínű szalagról, amit a miniszterelnök úr elvág az ünnepélyes megnyitáskor. Éjjel takarítjuk a hidat és mosakodunk. Január 18. Gerő Ernő miniszter úr a magyar kormány tagjainak jelenlétében átadta a hidat a forgalomnak. Délben díszebéd a Vasasok székházában. Pohárköszöntők. Nem tudtam résztvenni. Kimerültem aludtam az irodámban. (Közli: Vándor Pál) 1565 körül Siralmas énnéköm tetüled megváltom, Áldott Magyarország tőled eltávoznom; Valljon s mikor leszön jó Budában lakásom ! Az fölföldet bírják az kevély nímötök, Szerémségöt bírják az fene törökök. Valljon s mikor leszön jó Budában lakásom ! Engömet kergetnek az kevély némötök, Engöm környiilvettek az pogán törökök. Valljon s mikor leszön jó Budában lakásom ! Engöm elúntattak az magyari urak, Kiízték közölök az egy igaz Istent. Valljon s mikor leszön jó Budában lakásom ! Legyön Isten hozzád áldott Magyarország, Mert nincsen tebenned semmi nagy uraság. Valljon s mikor leszön jó Budában lakásom ! Ez éneköt szörzék jó Husztnak várában, Bornemisza Pétör az ő víg kedvében, Valljon s mikor leszön jó Budában lakásom ! Bornemisza Péter 56