Budapest, 1946. (2. évfolyam)

6. szám - NAGY LAJOS: Az aquincumi orgona

Ktesibiosnak az esetéhez, aki Thaist (közkedvelt hetaira név) tanítja meg orgonázni és elveszi feleségül. Orgonánk neve is ránkmaradt : hydra, víziorgonácska. Nem nagyméretű, kézben könnyen hordozható hangszer. Alsó része elpusztult, s így nem tudhatjuk, hogy víznyomással fujtatott orgona (orgánum hydraulicum) vagy légfujtatós (orgánum pneumaticum) volt. A víziorgona rossz elnevezés, tulajdonképen csak anynyit jelent, víznyomással telített légszivattyús orgona. A légszivattyúkból a légsűrítő üstbe a lökésszerűen, egyenlőtlenül beáramló levegőt a víz ránehezedő ereje a szélszekrényben állandóan működő egyenletes légárammá változtatja át, hogy az mindig a sípokba juthasson. Olyan szerepe volt a víznek az ókorban, mint ma a levegővel telt fujtatókra helyezett nehezékeknek. Az antik orgonákat Vitruvius és Heron írták le, s szövevényes leírásukat ma már tisztán érzékelhetjük az aquincumi orgonával, melynek legfontosabb részei bronzból készültek és így megmaradtak (csuszkarendszer, regiszter-szélkamrák, rugók, sípok stb.) Orgonánkat az eredeti maradványok anyagának figyelembevételével a híres pécsi Angster Emil orgonagyárossal rekonstruáltattam, s ekkor derült ki zenetörténeti fontossága is. Az angol W. Galpin püspök, az antik orgonák egyik kiváló szakértője, aki a karthagói terrakotta nyomán először készített egy antik víziorgonát, levelében közölte a négy sípsor hangskáláját. A francia kutató, az orgonatörténet ma élő legnagyobb szakértője, Gastoueis behatóan foglalkozott történeti és zenei szemszögből orgonánkkal. Orgonánk négyszólamú volt, négy sor síppal, chromatikus skálával. Minden sorban 13-—13 síppal. Három sorban a sípok fedettek voltak, a negyedikben nyiltak. A fedett sípokban fapálcikák szolgáltak hangolásra. A nyilt sorban pedig a sípok felső részükön hangológyűrűkkel voltak ellátva. Ha így rekonstruálva nézzük kis orgonánkat, láthatjuk s elképzelhetjük, hogy milyen lehetett egy nagyobb orgona. Ugyanis van irodalmi adatunk, hogy nyolcregiszterű, ochtachordos orgonák is léteztek. Egy Anonymus név alatt futó antik zeneíró után (Bellermann adta ki) a víziorgona csak 6 tónusban vagy hangnemben játszhatott. A mi orgonánk hangskáláját a sípok méretei alapján (magasság és átmérő) állapíthattuk meg. AZ AQUINCUMI orgona megtalálása sok kérdést tisztázott. A csuszkarendszerről azt hitték eddig, hogy 1400 körül alkalmazzák először, a hangoló-gyűrű pedig a modern orgona egészen újkeletű felfedezése. Természetes mindez csak kicsinyben van meg a vitrintárgyként féltett, kis, darabként kezelhető aquincumi orgonánknál. Megjérte hangszerünk a római Aquincum második pusztulását is. 1944. év őszén a nagy légitámadás tönkretette a romokat, szarkofágokat, ledöntötte a síremlékeket, felemelte, szétzúzta a múzeum tetejét, de az orgona maradványa és az üvegszekrényben őrzött helyreállított példány csodálatosképen sértetlen maradt. Megmaradt, hogy foglalkozzunk vele és a nemes zene barátai hallhassák a rekonstruált példány, bár gyenge, a nemes élvezetet még így is éreztető, s az antik szellem zenei kultúráját visszavarázsoló hangját. The reconstructed organ L'orgue duns son etat reconstruit А/. orgona rekonstruált állapotában Восстановленный орган 235