Budapest, 1946. (2. évfolyam)

2. szám - KOPP JENŐ: A Szépművészeti Múzeum új szerzeményei

Fájdalmas Krisztus (Német festő 1530 körül) Страдающий Христос (Немецкий художник около 1530) »Christ in Pain« (German painter of around 1530.) Le Christ de douleur (Vir dolorum) Oeuvre d'un peintre allemand de 1530 \ Szépművészeti Múzeum új szerzeményei KOPP JENŐ A SZELLEMI ÉLET csatáira is jólesik rámutatnunk a kenyér-, szén-, hídcsata idején. Arra a nehéz küzdelemre, amelyet a létfenntartási ösztön mai egyeduralmával kell megharcolnia a szellem munkásainak. A Szépművészeti Múzeum új szerzeményeinek kiállítása is ilyen harcos megszólalás, amely a romok alól, a fagyasztóan hideg termekből egy, a tönk szélére juttatott intézmény újjáéledő erejéről beszél. Nem nagy ez a kiállítás — mindössze egy terem ; negyvenegynéhány kép és szobor. De ez az egy terem az össze-vissza ütött, vert, ablaktalan épület földszintjén, a magyar művészi és múzeumi élet újracsirázó magja. Átsuhan emlékezetünkön a régi teremsorok képe és belénk vág a kérdés — hol vannak kedvenceink é^ mikor látjuk viszont újból őket? A régi, olyannyira megszokott képek kényszerű távolléte sokáig elhúzódhat, de helyettük most újakat kapunk. Genthon István dr., akit mint tudóst jól ismer a magyar közönség, a Szépművészeti Múzeum élén is szerencsésen és előnyösen mutatkozik be. Egyik legelső ténykedése volt, hogy Oltványi Imre, a Nemzeti Bank művészetszerető elnökének közbejöttével megszerezte az egykori báró Herzog-gyüjtemény több értékes darabját. Ysenbrandt Adriáén szárnyasoltára, Greco apostolfeje, Monet halász; bárkái és a Benoir-arckép komoly értékgyarapodás még akkor is, ha feltételezzük, hogy a Szépművészeti Múzeum a régi gazdag gyűjtemény maradt és súlyosabb veszteség nélkül úszta meg a Nyugatra szállítás ' viszontagságait. Ysenbrant szárnyasoltára teljes finomságában érzé,kelteti a németalföldi festészetnek a Van Eyck-testvérekből kiinduló és Memlingen át fejlődő lírai, gyengéden mesélő ágát. Értékes és főleg jellegzetes mű Greco apostolfeje, amely sokat nyert a szerencséskezű restaurálás révén is. A régi, megsárgult firniszrétegek ugyanis az arckép mély kék, eredeti hátterét zöldesszínűvé változtatták s ez, miután az apostol ruhája is zöld, egyhangúvá tette a képet. Most a firniszrétegek eltávolítása után a ragyogó, mély kék háttérből frissen, lobogó elevenséggel emelkedik ki az arc és a ruha színfoltja. A pompás mű az ábrázolás vibráló életteljességével méltóan állítja elénk Greco különös, nyugtalanító egyéniségét. E két remekműhöz csatlakozik Benoirnak kifinomult színkultúrájával telítetten francia női arcképe és Monet Bárkák című értékes tájképe. A kiállításnak további, legnagyobbrészt Petrovics Elek, a Szépművészeti Múzeum volt főigazgatója hagyatékából származó anyaga is igen értékes. Ezek között is akad külföldi mű, de túlnyomóan hazai kiváló mesterek alkotásaiból áll. Kiemelkedik Ferrari Gaudenzio, az »Oltári szentség imádása« című festménye, mely az olasz formatörekvések jellegzetes virága és egy 16. századi német festő »Vir dolorum« oltára. A magyar mesterek — Munkácsy Mihály, Ferenczy Károly, Bippl-Bónai József, Mattyasovszky-Zsolnay László, Kernstok Károly olajfestményei, Lötz Károly grafikái sokat árulnak el Petrovics Eleknek, a magángyüjtőnek különlegesen finom, választékos ízléséről. A kiállítás további része Dudits Andor, Káldi Jenő és mások hagyatékából származó műveket tartalmaz. Ezek között van id. Markó Károly »Alföldi táj« című egészen kivételesen értékes 73