Budapest, 1946. (2. évfolyam)

2. szám - BÓKA LÁSZLÓ: Pesti utcák éneke

tető és elképzelem őket ebben az ördögi pillanatban, amint megállapítják a teendőket : előszőr a tetőt rendbehozni, aztán a mennyezetet, aztán festetni, aztán... itt ülök s könnyem perdül a zavaros újborba. Szerencse? Hősiesség. Szemem egyre kerekebbre nyílik. Eleinte csak a lehullott vakolat alól szemérmetlen meztelenségben elővereslő téglák nyers húsát látom de most lassan megtanulok különbséget tenni tégla, s tégla közt. Mert az omladék téglák közt friss téglák növekvő sorát fedezem fel : a tátongó sebhely a szemem láttára ablakká szűkül, arányos, embertervezte formát ölt. A háztövek odvai egyik napról a másikra üzlethelyiségekké alakulnak. S valaki közben minduntalan mondja mellettem : »Ha láttad volna. . . most már istenes. . . fűtenek. . . élnek ... még a pincében elhatároztuk . . . Tetszik tudni a tető a legfontosabb... az élet a legfontosabb. . . a munka a legfontosabb... iij helyiségében újra megnyílt. . .« Már akkor is hallom e hangot, mikor járóka nélkül, egyedül rovom a pesti utcákat, akkor is hallom, mikor estefelé ballagok haza a kihalt utcasorokon, nincs járókelő s mégis szól. zeng. csattog, énekel valami vagy valaki : élnek. . . dolgoznak. . . fűtenek! Talán a pesti utcák dúdolnak a fülembe. Kifoldozott kövezetükön meghatva lép a lábam s új mitológiával bővül a régi pesti mítoszom. Itt járt Cholnoky Viktor és itt dolgozott az ismeretlen kövezetfoldozó. Itt tántorgott az akácvirág illatában Kosztolányi s itt kotort ki a romok alól egy ablakozásra alkalmas szekrényhátat az ismeretlen otthon-építő, itt nyomtatták Krúdy könyveit s itt készítik a legjobb ablaküvegpótló papírt, egy ismeretlen géniusz csodálatos találmányát, itt töprengett a lét legnagyobb titkain Karinthy s ugyanitt folyik töprengésre aligha alkalmas ütemben az élet, neves és névtelen tömegek munkája folytán. Már nem félek a várostól. S talán egyszer újra elmegyek arra a térre is, talán azon az utcasarkon mégegyszer szembejő velem Éva, az Ifjú Szerelem, a Titok s a daloló pesti utcák során megkérdem egyszer Mátrai Lacit, hogy is volt az azzal az angol realista regénnyel ? 67