Budapest, 1946. (2. évfolyam)

12. szám - HUBAY ILONA: Török rabszolgavásár

vásár borzalmait tárja elénk. Kiadója, amint azt a szöveg végén olvassuk, »Niclas Meldeman zu Nürmberg bey der langen prucken«.. Egyetlen épségben maradt példánya a gothai Landesmuseum grafikai gyűjteményének ritkasága ; Max Geisberg, Der deutsche Einblatt-Holzschnitt in der ersten Hälfte des 16. Jahrhunderts című munkájában közzétett hasonmása (Lief. XII. 34.) lehetővé tette számunkra azt, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum Apponyi-könyvtárának eddig ismeretlen újságlaptöredékében e török újság variánsát felismerjük és a kétféle kiadás példányainak egybevetésével, megjelenésük időpontját hozzávetőleg megállapítsuk. Nézzük először a gothai példányt! Az újságlap tudósítója, Marx Eyssenkern von Pada a törökök kegyetlenkedéseit személyes tapasztalatból írja le. Elmondja, hogy 1526-ban, a mohácsi csata után, amikor Lajos magyar királyt »agyonverték«, került fogságba. Egyik városból a másikba hurcolva, rabszolgaként négyszer cserélt gazdát, míg végre 5 évi és 3 havi rabság után, Isten különös kegyelméből megmenekült. Hazájába visszatérve beszámol arról, miként űzik a törökök a rab szolgavásárt ? A rabszolgakereskedők portékájukkal szabadon rendelkeznek, ha a szultánnak járó tized fejébeti a 10, 12 és 15 éves fiúkat beszolgáltatják. A katonáktól összevásárolt áldozatokat, akár fiatalok vagy öregek, nők vagy férfiak, előkelő nemesemberek vagy egyszerű parasztok, meztelenre vetkőztetve hajtják a vásárra. Legtöbbjüket megcsonkítják, orrukat, fülüket levágják és nehogy megszökjenek, lábukra, nyakukra nehéz súlyokat akasztanak. Marx Eyssenkern mindezt elrettentő példaként mondja el honfitársainak és arra kéri őket, hogy rabságban sínylődő bajtársaik megszabadulásáért buzgón imádkozzanak. A szöveget illusztráló képet, amint azt Heinrich Röttinger, Erhard Schön oeuvre-jének stíluskritikai meghatározásakor már megállapította (Studien zur deutschen Kunstgeschichte. Heft 229. Strassburg 1925. No 255.), a nürnbergi mester metszette fába. A fametszeten törökök — négyen közöttük lóháton — - házakkal övezett tér közepén rabszolgavásárt tartanak. Meztelenre vetkőztetett férfit és nőt hajtanak eléjük, míg a tér a jobb sarkában állók előtt, még két levetkőztetett nő várja sorát. A kép kompozíciója kiegyensúlyozott, a cselekmény könnyen érthető, az alakok arányosak, a lovak természethű mozgásában pedig már a Dürermetszetek mesteri rajzának hatása tükrözik. Erhard Schön, amint látjuk, Marx Eyssenkern hajmeresztő históriáját ügyesen és meggyőzően interpretálta. Az újság vonzóereje az aktualitás. Feltehető ezért, hogy Marx Eyssenkern híradása röviddel azután, hogy öt évig és három hónapig tartó fogságából hazatért, 1532-ben sajtó alá került. A török hírektől felcsigázott nép körében az újságlap hamar elkelt és egy újabb kiadás érdemes vállalkozásnak ígérkezett. Az Apponyigyüjtemény csonka példánya ebből az új kiadásból való. Bár a kép és a szöveg nagy része hiányzik, mégis megállapítható, hogy fametszete Erhard Schön eredeti faducának felhasználásával készült, szövege pedig három helyett két hasábon, az eredetinél nagyobb betűtípusokkal nyomtatva, az első kiadás szövegének rövid kivonata. így például az, hogy Eyssenkern a mohácsi csata évében, Lajos király halála után került fogságba s onnan 5 évig és 3 hónapig tartó rabságból szabadult, már az első sorokból kimaradt. L t a kiadást minden valószínűség szerint, szintén Niclas Meldeman adta sajtó alá, már csak azért is, mert legnagyobb értéke, Erhard Schön eredeti fadúca, az ő rendelésére készült, az ő tulajdona volt. Az eredeti szövegen valószínűleg azért változtatott, mert a második kiadás megjelenéséig hosszabb idő telt el és hogy az újság időszerűségéből ne veszítsen, a tudósító hazatérésének időpontját készakarva elhallgatta. Az Erhard Schön illusztrálta röplapok ma már rendkívül ritkák. Népszerűek lévén, kézről-kézre adva elkoptak, majd aktualitásukat veszítve, könnyen elkallódtak. Apponyi Sándor, a nagy magyar könyvbarát gyűjtéséből a Magyar Nemzeti Múzeum birtokába került újságlap, bár csonka, annál becsesebb, mert a gothai Landesmuseum példányának eddig ismeretlen variánsa s mint ilyen, szintén unicum. Erhard Schön fametszetének dekoratív hatását az egykorú színezés pedig csak fokozza. TAKÁTS GYULA Könyvtárban Pókos teremben, por között rendezgetem a könyveket. Mint sivatag fáradt vándorát egy sárga szellemkéz vezet. Jobbját kinyújtja olykor és ragyogni kezd a délibáb, tűnt városoknak, isteneknek keverve forró mosolyát. Amott, mint tigris-villanás futása nádak rácsain, suhanva száll egy ismerős, s szívemben tompa kín rezdít szét őszi bánatot, amit csak foglyok értenek, a holddal szőtt deres vasak szorító síkjai megett. Ódon falak és néma rab. Lassan szitál a szürke por. Kék forrás csorba oszlopán kísért egy félig kész szobor. 459