Budapest, 1946. (2. évfolyam)

11. szám - PÁLINKÁS LÁSZLÓ: A belvárosi plébániatemplom

A Kálvária-oltár Szent János-szobra. 1762 Статуя Святого Яноша на алтаре Кальвария. 1762 Statue of St. John on the Calvary altar. 1762 Statue de Saint-Jean sur l'autel du Oalvaire. 1762 vitték át, hol most emléktábla örökíti meg hősi halálát). A templom azonban igen rossz karban lehetett, mert minduntalan arról értesülünk, hogy hol a tetőt, hol a boltozatot kellett javítani. A gótikus szentély aránylag jó állapotban állott és a mostani diadalívnél választották el a templom többi, romokban levő és fedetlen részétől. A templom helyreállítását, illetve újjáépítését 1725-ben kezdték el. Az átépítés a gótikus és még álló falak felhasználásával történt oly módon, hogy a háromhajós csarnoktemplom hajójából, kidobva a gótikus pillérkötegeket, egy hatalmas teret alakítottak és ezt nyomott kosárívvel fedték be, megtartva azonban a gótikus mellékkápolnák és pillérközök adta szakaszbeosztást. 1727-ben elkészült a templom déli tornya, mely jó ideig egyedül állott, mígnem 1740-ben' a másik torony kiépítését is elhatározták és befejezték. Ebből a másfél évtizedes időközből származó metszeteken természetesen a templom megint csak egy toronnyal mutatkozik. A homlokzatnak és a hajónak Paur György által vezetett eme átépítése magas művészi színvonalat nem üt meg. Szükségmegoldás volt már 404 annakidején is, hisz az elszegényedett és gyérlakosságú Pest városának nagyobbarányú és nagyobbigényű építkezésekre nem tellett. A különben sem magasszínvonalú osztrák barokk provinciális, kispolgári változata lett az egykor fényes templom, mintahogy ez a szellemiség az akkori egész magyar életre is ráütötte bélyegét. Kétségtelen, hogy ebben az alakjában a templom hajója és homlokzata nem képvisel nagyobb művészeti értéket, azonban lebontásával és pótlásával ugyanabba a hibába esnénk, amelyet a mult század végén a budai Mátyás-templommal kapcsolatban már elkövettek s amelyet azóta bizony nagyon megbánhattunk. És vájjon ki kezeskedik arról, hogy a lebontott részek helyére újjáépítendő stílusban »egybehangolt« templom és homlokzata fél évszázad múlva nem fog-e stílszerűtlenül. ízléstelenül hatni? Vájjon mostani restaurálási elveinket az utókor helyesnek fogja-e elismerni? A mai barokk részt a templom történetének folyamán olyan időben építették, amikor az építésnek ez a módja és stílusa megengedhető, sőt korszerű és az egész országban általános volt. Az építés ténye és a meglevő részletek ma már történelem, amelyet meghamisítani nem lehet, de amely miatt nekünk szégyenkezni sem lehet. Egy ember életéből sem lehet bizonyos később nem tetsző megtörtént eseményeket kitörölni. S hogy ezek a barokk kiegészítések olyanok, amilyenek, csodálkozni nem lehet, hisz ez volt a 18. század általános jellemvonása, mely a szellemi és művészeti élet terén mindenütt érvényre jutott. Kistehetségű és magyartalan iparosok lepték el Pest-Budát és elesettségünkben ezek nyomhatták rá bélyegüket a magyar életre. Ha le is bontjuk a templom barokk részeit, azt a történelmi korszakot, amelynek maga a templom is részese volt, nem másíthatjuk immár meg, legfeljebb egy történeti emlékkel kevesebbünk lesz az emlékekben amúgyis szegény Budapesten. Legalább okulhatnánk immár a belvárosi templom esetén, mint annyi más példán is, amelyek azt mutatják, hogy osztrák-német szomszédainktól sohasem várjunk semmi jót és sohasem fogadjunk be többé semmit! A belvárosi templom a 18. század folyamán tehát élte az általános, siralmas magyar életet. Berendezkedni és fejlődni azonban kellett, de a templom saját díszítésére nem talált Pest-Budán csak sokadrangú német iparosokat. Hörger Antal készíti 1723-ban a szentély külső falán a gyakori tűzvészek elkerülésére elhelyezett Szent Flórián-szobrot ; ugyancsak az ő kezétől valók a homlokzati kapubejárat feletti Szent Háromság oromcsoport alakjai. Gundrich Károly Ferenc 1736-ban és 1741-ben egy-egy most is meglevő mellékoltárt farag provinciális stílusban. 1735-ben a budai Barzien János a Mária mennybemenetelét ábrázoló, azóta tönkrement főoltárképet festi meg. 1775-ben Nepauer Mátyás és Jung József építőmesterek a szentélyt javítják ; 1795-ben Hacker Antal ácsmester tervei szerint a toronysüvegeket XVI. Lajos stílusban képezik ki stb., stb. A barokk stíluskorszak alkotásainak eme művészileg jelentéktelen tömegéből mindössze a 12 apostolnak ma a sekrestyében levő szobrai emelkednek valamelyest ki, amelyeket 1725-ben Neander Beatus városkapitány a szentély pillérkötegeire és oldalfalaira állíttatott fel. Még kvalitásosabbak az 1762-ben Jobszt Jánosné által alapított Kálvária-oltár szobrai, amelyeknek ismeretlen mestere egy percre a művészietlen környezetben is átérezte a barokkban rejlő gazdag formai és érzelmi kifejezési lehető-