Budapest, 1946. (2. évfolyam)

10. szám - BÁLLÁ MIHÁLY: Jelky András budai polgár

Buda régi temetőjében porladnak a Föld egész kerekségén átélt kalandjairól híres bajai fiú, Jelky András csontjai. Ki volt ö? 4 világ jó sokáig nem tudott róla egyebet, mint azt. hogy kétszáztizenhat évvel ezelőtt született Baján, hogy atyja becsületes szabómester volt és saját mesterségének gyakorlására nevelte három fiát is. A legidősebb a fiúk közül bejárta Nyugateurópát és vándorlásainak végén Bécsben telepedett meg. András, a harmadik fiú is a bátyjáéhoz hasonló életpályára szánta magát s huszonhárom éves korában istenhozzádot mondva szülővárosának és övéinek, elindult gyalogszerrel Bécsbe, ahova háromheti talpalás után szerencsésen meg is érkezett. Bátyja testvéri szeretettel fogadta, egy ideig magánál tartotta még, aztán világot látni és tapasztalatokat gyűjteni, útnak indította Párizs felé. S a tizennyolcadik század derekán (az idei március hónap közepén mult ennek százkilencvenkettedik esztendeje) ezzel kezdődik Jelky András életének emlékezetre méltó tizenhat esztendeje. Ennek a rövid, de eseményekben, veszedelmekben s végül sikerekben gazdag időszaknak hiteles történetét tőle magától tudjuk meg. 0 az, ki elmondotta s itt-ott nyilván tollba is mondta névtelenül maradt íródiákjának azt az elbeszélést, mely egy évvel halála után jelent meg Budán és Pozsonyban, a budai egyetemi nyomda betűivel, mint a »Vermischte Erzählungen und Einfälle zur Allgemeinen Unterhaltung« című sorozat füzete egyik ezzel a címmel : »Geschichte des Hern Andreas Jelky, eines gebohrnen Ungars.« Ennek a Fővárosi Könyvtárban őrzött füzetnek adatain indulva el, írta meg előbb német nyelven, majd adta ki 1872-ben magyarul ifjúsági regényét Hevesi Lajos ezzel a címmel : »Jelky András bajai fiú rendkívüli kalandjai ötödfél világrészben«. »Történelmi kútforrások alapján«, mint mondotta, de részleteiben az írói képzelet hozzáadásával gazdagon. A legjobb magyar robinzonádnak szokták mondani ezt a könyvet. De Jelky András kalandjainak hiteles történetét mégis annak az »Ofen und Pressburg«-ban 1784-ben megjelent füzetnek 35. oldalán találjuk meg. Maga Jelky András uram budai polgár mondotta el úgy az Úr 1754—1770. éveiben átélt kalandjainak és viszontagságainak sorát. így szól az elejétől végéig ebben a százhatvankét évvel német nyelven való megjelenése után készült hív magyar tolmácsolásomban s csak a fejezetek címeit pótolta hozzá, könnyebb és világosabb áttekinthetőség kedvéért a könyv fordítója. BUDAI РОЙ,GAR elky András édesat yja, Lipót. József és Károly császárok idején katonáskodott és jelen volt Belgrád legutóbbi megvételénél; ugyanő a katonai rendből való kilépése után Baján, Magyarországon telepedett meg és három fiát a szabómesterségre fogta : a legidősb ezek közül Bécs fő- és székvárosában lelte meg szerencséjét s idő multával egy cs. kir. ruhatárnok állásáig vitte fel. Ez magához vette kisebbik öccsét, Andrást, s minekutána az meglehetős ügyességre tett szert nála, azt tanácsolta neki, hogy menjen ki Párizsba, hogy nagyobb tökéletességre vihesse ott mesterségében. András szívesen fogadta meg bátyja szavát és 1754 március 13-án Bécsből Prágába, onnan Drezdába, Lipcsébe, Norimbergába ment, végül Erlagenbe jutott el. Két hónapig időzék és folytatta ott mesterségét. (Bátvja, hírét véve ottmaradásának. meghagvta neki levélben, hogy folytassa félbeszakadt 380 útját Párizsba, amire András útnak ereszkedett és megérkezett Aschaffenburgba.) Éppen akkortájt sokakat soroztak be katonának a római birodalomban és kicsibe mult, hogy őt is el nem fogták és nem kényszerítették katonáskodásra ; ámde ő fortéllyal kibújt a kelepcéből. Egy parasztasszony vitte ki egy pengőforintért a háti kosarában a városból. Alig, hogy ilyképpen kilábolt ebből a veszedelemből, máris beieesett a másikba : mert amikor ennek utána megérkezett Hanauba, az igazoló levelét, melyet a város kapujánál előmutatott, az őr kivette kezéből és összeszaggatta, őt magát pedig a kaszárnyába kísérte, ahol is a katonai rendbe kényszerítették, s úgy volt, hogy a többi regrutával együtt Hannoverbe küldik át. Ámde a dolog szerencsére úgy fordult, hogy amikor a Majnához érkezének, sok regrutát szállítottak hajóra. Jelkynek pedig többedmagával ott kellett vesztegelnie, míg a hajók újabb fordulót nem tesznek. Jelky eközben módját ejtette, hqgy éjnek idején egy hasonlóképen szolgálatra kényszerített cseh regrutával együtt kereket oldhatott. Ennek utána egy bizonyos ideig tartó barangolás után Bonn városába érkezett, ahol is útlevelei kapott, amellyel tovább mehetett Nimwegenbe. Ott összeakadt egy hesszeni emberrel, aki azt mondta neki, hogy Rotterdamba készül, ahol egy atyjafia és sok más jó ismerőse lakik s hogy azoknak segítségével könnyen eljuttathatja egy hajóra, melyen Franciaországba utazhatnék. Jelky hát hozzászegődött ehhez az emberhez, meg is érkezett vele együtt Rotterdamba, s a legnagyobb vendégszeretettel fogadták annak a gazdának a házánál, akit a hesszeni ember az atyjafiának mondott. Négy nap elmultával a hesszeni elpárolgott és Jelkytől a gazda ötven tallért követelt a vendéglátásért. Jelky elpanaszolta neki, hogy milyen játékot űztek vele s hogy neki nincs pénze ; hiába volt minden, be kellett állnia katonának, ráadták a mundért és nyolcvan némettel meg sok hollandussal együtt feltették egy hajóra, mely rövidesen Keletindiába volt indulandó. A hajó 1755 október 30-án el is vitorlázott. Másnap, mikor a Franciaország és Anglia közt levő brit tengeren jártak, a víznek néhány óráig tartó csendje után sűrű felhők tornyosid-В a I I a Mihály (Her m ч n Lipót r aj : nival)