Budapest, 1946. (2. évfolyam)

9. szám - VOIT PÁL: Pest-Budai bútorművesség

Zongora Vogel Sebestyén műhelyéből (1820) Рояль из ателье Фогеля Шебештьена (1820) Piano, made Sebastian Vogel, 1820 Piano de l'atelier de Sebestyén Vogel (1820) A DUNÁN SIKLOTTAK ALÁ a Felvidék rengetegeiben kidöntött tölgyek, fenyők, a Csallóköz cseresznye- és diótörzsei, hogy a pesti fapiac homokján teljesedjék be rendeltetésük. A pesti Dunapart fűrésztelepein, faraktáraiban ácsok, bognárok, pintérek, esztergályosok és asztalosok forgolódtak, válogattak és alkudoztak: az épülő város, a gyarapodó polgárság igényeit innen elégítették ki a szorgalmas és művészkedő pest-budai kézművesek. A fafeldolgozó ipar virágzása szorosan összefügg az építkezés intenzitásával. A berendezőművészet s a bútorművesség pedig a városi polgárok jólétének függvénye. A töröktől megszabadított Budán már 1686-tól vannak adataink asztalosmesterekről, s a rendszeres és célszerű ipar, amely bizonyos művészi szintet is jelent, а XVIII. század első évtizedeiben kifejlődik. A Budán és Pesten megtelepülő szerzetesrendek templomaik, sekrestyéik és kolostoraik berendezéseit rendszerint rendjükbéli. ide-oda vándorló faragó és bútorgyártó barátokkal készíttették : ezúttal nem foglalkozunk műveikkel részletesen. A céhbeli asztalosmesterek tevékenysége nyomán a Vár és a falakkal körülbástyázott Pest barokk palotácskái és polgárházai már ekkor megtelnek hajlított felületű, puhacsillogású tölgy- és diófabútorokkal. Ezek a bútorok vetik meg a pest-budai asztalosmesterek jóhírének alapjait. A budai asztaloscéh tekintélyére jellemző, hogy céhszabályzatukat már 1712-ben kérik a pécsi asztalosok, ami a kialakult szokások szerint a kérelmezők számára bizonyos függőségi viszony felállítását jelentette. A pesti asztalosok 1742-ben adták céhleveliiket a kecskemétieknek, s érdemes megjegyeznünk, hogy ez az okmány már magvar nyelven íródott. A pest-budai asztalosmesterség virágzó fejlődését csak rövid időre akasztotta meg а XVIII. század végén fellépő ipari válság. Ez nemcsak az építkezések viszonylagos csökkenésével magyarázható, hanem erre — Várnai Sándor kimutatása szerint — a faárak fokozatos emelkedése, a »közvetítő üzérkedés által a spekuláció karmai közé hajtott kereskedelem sok visszássága és visszaélése« is okot szolgáltathatott. A pesti városi tanács a drágaságot a fakommisszáriusi kirendeltség felállításával sem tudta letörni. A fapiacot már ekkor uralni kezdik a későbbi nagy vállalkozó cégek : a Luczenbacherek, a Tüköryek, a Monaszterlyek. A régi pesti bútorművesség aranykora azonban az újklasszicizmus idejére esik, amelyet az 1842-ben rendezett iparműkiállítás koronáz be, de amelynek életerős gyökereit sem az 1848/49-es események, sem a Bach-korszak ipari elnyomása nem tudta többé elmetszeni. Míg az előző században a budai és a pesti céh főkép erkölcsi tekintélyt jelentett a városfalakon túl, а XIX. század elején már oly gyárszerű üzemek létesülnek, amelyeknek készítményei vidéki lerakataik útján távoli országrészekbe is eljutnak, ahol mint követendő minták találnak utánzásra. A pesti híres Steindl-cég Kossuth Lajos jelentése szerint — állandóan 40—50 legénnyel dolgozik »akiknek bő alkalmuk van Steindl úr rajzain mesterségük magasb fokát megkísérteni«. Az országos hír és siker részesei a régi budai és a kitűnő pesti rajziskolák is, ahol az önálló és művészi bútortervezést, az arányoknak helyes alkalmazását, a díszítményeknek finom és mértékletes elosztását tanulták mestereink. Jellegzetes magyar faanyagokat dolgoztak föl, amelyek közül a tompa lilásbarna fényű tiszafa a hideg és kényesfelületű mahagóninak a hazai megfelelője. A haboskőris és a különböző jávorgyökér — а XVII. századi magyar otthonnak »fodor jávor« néven emlegetett bútora — utat talál ekkor a külföld felé is. így például Ausztriában és Németországban az ily divatú készítményeket »ungarische Esche« disztinkcióval tartják számon. A pesti Kerner és Vogel cég nagyszabású üzletpolitikáját pedig jellemzi, hogy 1807-ben Bécsben is hirdetett, aminek bizonnyal meg lehetett a jól kamatozó eredménye. A »biedermeiernek« nevezett pesti empire, klasszicizáló és neobarokk bútorművészet helyi forrásokból táplálkozó, hazai anyagokban gondolkodó, önálló stílust jelentett, amely élesen megkülönböztethető a bécsi és németföldi biedermeier'', bútorművességtől. Egy évszázad távlatából elégülten állapíthatjuk meg. ЯШШШ VOIT PÁL