Budapest, 1946. (2. évfolyam)

7. szám - HERMAN LIPÓT: Pascin Budapesten

inűtereom-szmszédom volt) bemutatta üvegfestményeit és nagy lovaskompozícióját. Ez valamennyire tetszett Pascinnak, bár a túlzott formájú lovakon mulatott, egy karikatúrán ki is figúrázta őket. Mindenki kedvét kereste a vendégnek, úgy kezelték, mintha fejedelem lett volna de hiszen a művészek között ez a rang meg is illette. Hogy mennél tovább itt tartsuk, igyekeztünk eladni rajzaiból (otthonról, Romániából járó havi járadékát Bécsbe, illetve Párisba irányította), nem éppen takarékos pesti életmódjához a magával hozott pénz kevés volt. Műtermembe hoztuk hát vaskos rajzblokkjait, odajöttek megnézni ezeket a művész, akit érdemes lett volna megcsodálni. RIPPL-RÓNAI NAGYON BECSÜLTE és megkedvelte Pascint. Meghívta a műtermébe és portrét festett róla. Pascin aztán elmondta, milyen kitűnően volt felrajzolva az arckép — kár, hogy a festéssel elromlott. Akkoriban kultiválta Rónai azt az egyébként érdekes, de nagyon is dekoratív, végletekigleegyszerűsített módszert, hogy a vöröses-barna kontúrokat néhány primer színnel töltötte ki. Meg kellett látogatnunk Katona Nándort is Akácfa-utcai műtermében, ahol sok száz vázlata között fogadott bennünket. Pascin első pillanatban felkávéházak, a Casino de Paris, Royal Orfeum, a Rózsa-, Magyar-, Képíró-, Conti-utcai éjjeli mulatóhelyek mind feltárták — valljuk be — balkáni ízű színes világukat Pascin ceruzája és papírja előtt. Képtárunkba csak egyetlen-egyszer tudtam elcsábítani. Sokra becsülte néhány képünket, Szinyei Majálisa nagyon tetszett neki, Székely, Benczúr, Wagner történelmi vásznai kevésbbé. Ilyenfélék közül .csak Madarász Hunyadi László halála vívta ki az érdeklődését. Végül is kijelentette, hogy egy olyan város, mint Budapest, nem tart semmi kontaktust a múzeummal, itt csak az életet kell nézni. Ezt aztán szorgalmasan tanulmányozta is. Szinyei Merse Pál. Pascin rajza remek dolgokat az érdeklődők. Szinyei is felfáradt s miután valamennyit végignézte, ezt mondotta : — Egész festéstudományomat odaadnám, ha így tudnék rajzolni! Feljöttek Lechner Ödön, Katona Nándor, Grünwald Béla, Fényes Adolf és persze a fiatalok mind : Falus Elek, Pólya Tibor, Mester Jenő. Majovszky vásárolt a gyűjteménye számára, vett a Szépművészeti Múzeum és mások is, többen. Nemes persze ismert »támogató módszerével« élt. Egyszer a kávéházban rajzoltatott velünk egy-egy gyors skiccet s rögtön fizetett érte 100—100 frankot. Ezt a jelenetet aztán Pascin egy karikatúrában meg is örökítette. Még mielőtt ezek a pénzek befolytak — hogy pillanatnyi pénzzavarunkon segítsek,— vállaltam egy gyors rajzolási produkciót a Lipótvárosi Társaskör egy férfiestélyén 100 korona honoráriumért. Pascin jött asszisztálni, s míg én ott ágáltam a pódiumon, ő szerényen ült annak szélén s jól mulatott a közönséggel együtt a felvázolt kövér nők karikatúráin. Vájjon sejtette-e valaki, hogy az a sovány, szerény, fekete gyerek mellettem világhírű fedezte remek megfigyelőképességével, hogy Katona üldözési mániában szenved. Ezt is megrajzolta néhány karikatúrában. A legtöbb időnket természetesen a pesti kávéházakban és éjjeli zughelyeken töltöttük, szorgalmasan rajzolgatva az ott megforduló típusokat. A Japán-, Helvécia-, Fran^ais-, Fővárosi Orfeum-Nemes Marcell. Pascin' rajza Rengeteg időt töltött ismeretlen helyeken, hová később már nélkülem ment el. A művészetpolitika — ami akkoriban nálunk az előtérben állott festőkörökben — nem érdekelte, pedig csodálatosan gyors emberismerő tehetsége révén nagy eredményeket érhetett volna el. Első pillantásra tudta kiben mi lakik. Eszes vagy ostoba, nagyképű vagy szerény, jó vagy rossz művész-e valaki, értékes-e vagy sem? De egy-egy szójátékért vagy jó viccért sok mindent elnézett vagy megbocsátott. Pascin panaszkodott egy régebbi betegsége utóbaján. Egy orvosbarátomhoz vittem el, aki pár hét alatt meggyógyította. Ugyanakkor közölte velem, hogy művészbarátom nagyon ideges. Ebből is ki kellene gyógyítani. Mikor Pascinnak ezt megemlítettem, azt válaszolta, hogy ismeri ezt a baját. »De megmondhatja az orvosnak — fűzte hozzá —, hogy így van ez jól. Ha nein volnék ideges, nem is tudnék festeni és rajzolni.« NÉHÁNY PORTRÉRAJZOT is készített itt barátainkról, műtermünkben pedig rendszeres modellrendelést követelt. Festett már akkoriban — különös lilásшт Ё •