Budapest, 1946. (2. évfolyam)

7. szám - GENTHON ISTVÁN: Budai emlékek szerte a világban

GENTHON ISTVÁN COLLIGITE FRAGMENTA, NE PEREANT — a kölni Schnütgen jelmondata volt ez, ki egy múzeumnyit gyűjtött össze a töredékekből. Gerevich László avatott tollából a »Budapest« multévi decemberi száma cikket közölt a budavári Nagyboldogasszonytemplom elrabolt ezüstkincseiről. Egy szép kelyhet említ, képét is közli, mely Mátyás király címerével ékes s mely a new-yorki műkereskedelemben bukkant fel, örömünkre, hogy láthatjuk s fájdalmunkra, hogy immár nem a miénk. Évek óta szeretettel gyűjtögetem a külföldre származott magyar műkincsekre vonatkozó adatokat. Ezzel kapcsolatban idegennyelvű művészeti folyóiratok, monográfiák és helytörténeti sorozatok ezrein rágtam át magamat a The Connoisseur-tői kezdve Szászország topográfiáján, a Les Églises de Francé vaskos fólióin, a dalmáciai történeti Archivion keresztül a Sveriges Kyrkor gondosan nyomtatott negyvenöt kötetéig. Gyűjtő-lázam, felfedező-kedvem szerény eredményeiből azt vettem elő, ami Budára és Pestre vonatkozik. Abból is csak azt, melyet legjobb tudomásom szerint a magyar szakirodalom eddig még nem ismert. A mai viszonyok nem alkalmasak a helyszíni vizsgálatra, még fotográfia szerzésére sem. LTgy nyújtom, amit találtam, ahogy találtam : leltári szárazsággal s egyben hiányosan, ami már nem a leltárak sajátsága. Nyomok ezek, melyekből a tapasztalt vadász következtetni tud. Az első emlék még az Árpádok korába nyúlik viszsza, azonban bajos lenne művészettel kapcsolatba шт Ё •