Budapest, 1946. (2. évfolyam)

7. szám - KIRÁLY KÁLMÁN: A százéves magyar vasút

Palota vasútállomás Железнодорожная станция Палота Palota station Station ferroviaire á Palota s ezek s az őrtanyák megszemlélése némi időtöltésül szolgáltak, mintán a sátorban nagyszámmal látható, de terítetlen asztalok a nem reggelizhetés kénytelenségét sok étvágyat érző gyomorral elég szomorúan éreztették«. Most már csak néhány adminisztratív jellegű intézkedés hiányzott, hogy a vasút forgalomba helyezése — amelyet a közvélemény és a sajtó mind sűrűbben kezdett emlegetni és sürgetni — végrehajtható legyen. így gondoskodni kellett vasúti rendtartásról és pályaőri utasításról. Az előbbit a társaság kérésére az osztrák Kaiser Ferdinand Nordbahn bocsátotta rendelkezésre s annak felhasználásával készült az első magyar »vasúti rendszabályzat«. Végül még az utolsó biztonsági intézkedések megtételére kellett gondolni. Evégből a vasútigazgatóság megkereste Pest város tanácsát, hogy »minden hatósága alatt bármily vallású lelkészeknek kegyesen meghagyni méltóztassék, hogy híveiket tanszékeikből isteni szolgálat alkalmával tartandó tanítások alatt arra figyelmeztessék és intsék, hogy se a vasúton ne járjanak, se a vágányokra, vagy melléjük egyéb tárgyakat ne tegyenek, se ne rakjanak, se ott más hasonnemű nemcsak lelkiismeretben járó, hanem a polgári hatóság által is eltiltott kihágásokat el ne kövessenek«. A tanács intézkedett is, hogy a városi plébánosok a szószékről hirdessék ki a vasút figyelmeztetését, viszont a vasútigazgatóságot válasziratában felszólította, hogy hírlapok és külön hirdetmények útján intézzen a polgársághoz felhívást, a pályavétségek elkövetésének megakadályozására. A plébánosok a szószékről, az igazgatóság a sajtóban és falragaszok útján figyelmeztette a közönséget a szabályokra. Befejeződik as építkezés 1846. május végén teljesen befejeződött az építés, a megnyitásra minden előkészület megtörtént s a helytartótanács az előzetes megvizsgálást (műtanrendőri bejárást) elrendelte. Ez július hó 5.-én meg is történt s a kiküldött bizottság felterjesztette a helytartótanácshoz jelentését és »technikai nyilatkozatát«, mely szerint »e vonal tökéletesen fel legyen építtve s a mozgonyok s személyszállítási kocsik is kellő szilárdsággal és csinnal készítvék, — úgy, hogy az, a nagyközönség használatára akár mikor telljes bátorsággal megnyitathatik«. Elérkezett tehát a rég várt pillanat, amikor az első vasút megindulhatott. Leküzdötték az összes akadályokat, amelyek pénzügyi, gazdasági és technikai téren a vasút megszületésének útjába állottak. Felvirradt a nagy nap! De beszéljenek helyettünk az egykorú tudósítások. így írták meg as újságok A Pesti Hirlap 1846. július 17.-i száma a megnyitásról ezt írja : »Megvan tehát elvégre. Mit régen óhajtánk, minek mindenesetre meg kellett történni, de amit a sok halogatás után már szinte nem mertünk hinni, csakugyan elértük. A középponti vasút készen levő része, a pest-váczi vonal július 15.-én valósággal megnyittatott. A meghívó jegyek ugyan eléggé rossz magyarsággal voltak írva, s kifordított magyar címerrel voltak ellátva, de legalább mégis magyarok voltak. A szegény magyar ember azonban, ki társaskocsin menne a vasúthoz s nem tud németül, nem igen a vasúthoz juthatna, mert a vasúthoz vivő társaskocsikon egyedül német nyelven van fölírva, hogy a vasúthoz járnak. О Fensége, az ország nádora, családja és udvara kíséretében megjelenvén, tömérdek nép jelenlétében délután 3 órakor »Buda és Pest« gőzmozdonyok nyolc kocsin, Vácz felé indították a meghívottakat, számra nézve mintegy harmadfélszáz személyt. A közbenső állomásoknak Palota és Dunakeszi, csak másodikánál állapodának meg s beszámítva az itt töltött 10 percnyi időt, 59 perc alatt értünk Váczra. Tehát a négy s valamint egy harmadnyi rész mérföldi távolságot nem a legsebesebben haladtuk meg. Vácznál azonban tűzbe jöttünk. Azaz Váczra érkeztünkkor a városban nagy tűz volt, mi egész ottlétünk alatt folyton tartott, sőt növekedett, valamint eljövetelünk percében is mindig növekedő erővel dühöngött. О Fensége a kocsiból leszállván, nem fogadta el a küldöttség tisztelgő üdvözlését sem, hanem azonnal sietett megjelenni a vész helyén. A nemzeti ünnep örömével eltelt keblek, a jó vácziak szerencsétlensége által meghatva, magukba rejték az örvendező érzelmeket és szótlanul maradtunk a pusztító vész láttára. A vasúttársaság nemcsak semmit sem rendezett vendégei számára Váczon. hanem még pénzért sem lehetett valamit kapni«. A »Budapesti Híradó« 1846. évi július hó 23-án megjelent számában a következőket olvashatjuk : »Elvégre Magyarország évlapjaiban is iktatjuk egy oly ünnep megünneplését, milyenről eddig csak olvastunk. A civilisatio legújabb fejleménye Hunnia fővárosának is nyíljtá azon élvezetet, melynek inajd minden európai főváros egy idő óta örvend és kikocsikáztatá egy csodaszerű шт Ё •