Budapest, 1946. (2. évfolyam)

6. szám - BENEDEK ANDRÁS: Színházi esték

Zsolt finomított fordítás-szövegét kísérték, de mulatságosak és híven kifejezik nemcsak Shakespeare korát, hanem a miénket is. Álszent tagadása lenne a tényeknek, ha ma nem épp ezt a darabot találnók a legkorszerűbbnek, s nem ilyen rendezésben. A kivitel bizonytalanabb volt valamivel az elgondolásnál : a díszletek is tarkábbra sikerültek, mint kellett voma, s a színészek közül leginkább Jávor Pálnak sikerült ezt a durvább, keményebb fából faragott Petruchiót megjelenítenie. Turay Ida a bősz Kata szerepében inkább korunkbeli elkényeztetett, hisztériás kislánynak látszott. A korszerű előadás főhibája inkább az, hogy az amúgy is színtelen másik szerelmes pár. Lucentio és Bianca (Ladányi Ferenc és Hertelendy Hanna) még jobban elszürkül : az ő negédes szerelmüket éppúgy el kellett volna túlozni a finomkodás felé, mint Petruchioét a gorombaság felé — akkor lett volna igazán mulatságos az utolsó kép, ahol Katából válik jó feleség, Biancából házsártos. Akármily kevéssé érezzük is egyénileg felelősnek magunkat az elmúlt Г А Ц У « П Ц У háború miatt, kollektive mindannyian felelősek vagyunk érte, pusztán azzal, hogy engedelmeskedtünk, nem tiltakoztunk elég hatásosan a mult rendszer ellen. Van köztünk, aki tiltakozott, meg is szenvedett érte, de a nagyobb többség lagymatagon megnyugodott abban, hogy az ország sorsa jó vezetők kezében van. nem az ő dolga a beleszólás. Vannak aztán elég szép számban olyanok is, akik apróbb-nagyobb bűnökkel maguk is előmozdították a pusztulást, de ők maguk még csak tisztában sem voltak azzal, hogy bűnt követnek el. Leginkább ezekről az utóbbiakról, de általában egész polgári osztályunk kollektív bűnéről szól Érdődy János darabja, melyet Both Béla rendezésében inost mutatott be a Magyar Színház. A darab kerete az, hogy egy polgári család fölött ostrom közben eltorlaszolódik az óvóhely kijárata, nem tudni, kikerülnek-e élve, vagy sem, s ott a fizikai és lelki sötétségben faggatják a végzetet, hogy ez a szörnyűség miért szakadt rájuk? Hisz ők pártatlanok voltak. Most megelevenedik néhány jelenet az elmúlt évekből, s kiderül, hogy nem is voltak oly egészen ártatlanok. Az apa az »őrségváltás« idején lett cégvezető és segített magyar iparcikkekkel ellátni Németországot. Az összeköttetést leánya. Márta teremtette meg. aki megmaradt a német export-cégnél. Korner vezérigazgató titkárnője és barátnője akkor is, amikor rájött már, hogy a német hadiipart szolgálja, s valószínűleg az ipari kémkedést is. Az idősebb fiú csak engedelméskedett a behívó parancsnak és elesett a Donnál, de zsidó feleségétől, annak családjától könynyen válik meg az anya, miután néhány értéktárgyukat biztonságba helyezte. A fiatalabb fiú aktív nyilas. A darab befejeződik, de a történet nem : ott pusztult-e a család vagy sem, nem tudjuk. Ha kiszabadultak, nyilván igazolták is már őket, talán részben feddéssel, lévén bűnük kollektív bűn. És voltaképpen ez a kollektív bűn gondolata vezet rá a kitűnően megírt, igaz drámaiassággal pergő párbeszédek mögött a dráma egyetlen döntő hibájára. A szerző valami újjal próbálkozik, egyéni hős, egyéni bűnök helyett kollektív problémával foglalkozik. De akkor tovább kell mennie egy lépéssel, nem szabad megmaradnia a polgári dráma formavilágában, hanem a kolletív dráma formáit kell nyomoznia. A darab így fából vaskarika : egyéneket látunk, de nem azokat, akik az eseményekért személy szerint is felelősek, nem a vezetőket, hanem néhány típusi a tömegből. Csakhogy ez a néhány típus nem jelenti, nein szimbolizálja a tömeget, hanem mint egyén passzíve viseli a rámért sorsot. Valamiképp a tömegeket kellett volna érzékeltetni — s épp ez a most bimbózó kollektív dráma döntő formaproblémája. Az előadást a kitűnő együttes produkciója teszi emlékezetessé. Egyetlen sztár sincs a szereplők között, s ha mégis elsőnek említjük Kiss Ilona nevét, annak talán legfőbb oka, hogy az ő szerepe a legrokonszenvesebb. Keresztessy Mária, Kemény László, Főidényi László, Orbók Endre és Szende Mária egytől egyig a helyükön vannak. Igazi együttest, igazi kollektív színjátszást láttunk. dL nagy filmek IwnuJbatű-SZUÍIIÓZCL Budapest legszebb, legnagyobb világvárosi mozija a VÁROSI SZÍNHÁZ Tisza Kálmán-té r Távbeszélő: (igazgatóság) 1 8 5 - 4 5 0 * Távbeszélő: (jegypénztár) 1 8 5 • 7 0 0 BUDAPEST \ SZÉKESFŐVÁROS TÖRTÉNETI, MŰVÉSZETI ÉS TÁRSADALMI KÉPES FOLYÓIRATA Szerkesztőség: IV., Somogyi Béla-út 20. Távbeszélő: 189—482 Szerkesztőségi órák: délután 3 — 6-ig Kiadóhivatal: IV., Központi városháza, II. emelet 244. sz. Távbeszélő: 189—850 (398. mellékállomás) Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetéseket korlátolt számban veszünk fel. Folyószámla a Községi Takarékpénztár Rt. főintézeténél, V., Dorottya-utca 4. Kiadja a Budapest Irodalmi, Művészeti és Tudományos Intézet A nyomdai munkálatokat a Székesfővárosi Házinyomda végezte Mihalik Gusztáv vezetésével A nyomódúcokat Kurcz és Lajta cinkográfiai műintézete készítette A hirdetések ólommetszeteit Sütő László véste Az orosz fordítás Kintzigné Afanassenko Tatjána, az angol G. 0. Sling, a francia Gyergyai Albert munkája BUDAPEST SZÉKESFŐVÁROS HÁZINYOMDÁJA — 79468 —FELELŐS VEZETŐ: DR MIHALIK GUSZTÁV IGAZGATÓ 242