Budapest, 1946. (2. évfolyam)

5. szám - BENEDEK ANDRÁS: Színházi esték

nika csodája, a nyolcvanas évek két rutinos szerzőjének mesterműve. Hogy a darab mondanivalójától függetlenül ma is érdekel, mulattat, az kizárólag a három vezető színész, főként Bajor Gizi érdeme. A császár Paradoxonnak hangzik s mégis igazság, hogy nem az író választja a témát, hanem a téma választja ki az írót. Az író lelke olyan, mint vafami húros hangszer : a külvilág bizonyos hangjaival együtt tud rezegni, másokra megse mozdul. Egyiknél több, másiknál kevesebb húr van kifeszítve s eszerint telik egy emberöltő alatt több-kevesebb új melódiára vagy a régi variálására. A kettő egyenlő értékű, mindössze az a kérdés, hogy értékes, szép volt-e az a téma, amely az írót négyszer-ötször is arra ösztökélte, hogy megformálja. Nem azt hibáztatjuk Molnár Ferenc új darabjában, hogy ezt már ő maga többször feldolgozta, hanem hogy mondanivalója nem ér meg ekkora igyekezet. Mondanivalója ez a rövid tétel : a színész számára az életnél is fontosabb a játék s ez mély, tragikus téma lenne valamivel általánosabban megfogalmazva, ilyenformán : a művész számára életénél is fontosabb az alkotás. De mihelyt épp egy színész személyesíti meg a művészt, önkénytelenül bohózati vagy melodramatikus vonások társulnak a témához s az üressé, kongóvá, mesterkéltté válik. A Des Roses színész-házaspár egyetlen fia politikai összeesküvés gyanújába keveredik s Napoleon kivégezteti. Az asszony beleőrül a fájdalomba, környezetét sem ismeri meg többé, egyetlen rögeszme fűti : magához csalja a császárt, elcsábítja és megöli. Férjét is körözik, mint összeesküvőt, előbb-utóbb úgyis halál vár rá, hát elvállalja a nagy szerepet : felesége előtt megjátsza a császárt, aztán hadd ölje az meg. Ennyi a darab : két nagy szerep, beleágyazva a napoleoni (vagy hitleri) zsarnokság nyomott légkörébe, aminek éles ellentéte a bohém, jólelkű, szabadságszerető színész-környezet. Az eredmény egy igen középszerű melodráma, amely annyit ér csak, amennyit a színészek ki tudnak belőle hozni. Mezey Mária a színésznő szerepében maradandót alkotott. Különösen tetszett az utolsó jelenetben, amikor őrültségén mintha át-átcsillanna a józan ész. Egyik pillanatban mintha mégis fölismerné férjét a császári jelmez alatt, máskor pedig megdöbben, hogy csábító hazugsága mögött (hogy t. i. rajongója a császárnak) hátha van valami igazság. Somló Istvánt viszont merevnek, üresnek éreztük Des Roses szerepében. Épp az hiányzott belőle, ami ezt a darabot elfogadhatóvá tenné, a mindenen átütő komédiázás. Az, mi egy epizódfigurában Góth Sándor alakját tette feledhetetlenné. Az előadás a Vígszínház együttesének átlagos produkciója. Ar hetvenkedő kalona Plautusnak több mint 2000 esztendős vígjátékát elevenítette föl a Nemzeti Kamara Színház fiatal színészeinek studió-előadásaként. A cím csaknem mindent megmagyaráz : a darab arról szól, hogy egy felfuvalkodott, hetvenkedő katona pórul jár : rabnőjét tőle megszökteti, szerelmeséhez segíti egy agyafúrt szolga, sőt vagyonát is megdézsmálja s a katonát beugratja egy olyan szerelmi kalandba, ami nagy veréssel végződik. Tovább nem is nagyon érdemes bontogatni a bonyodalmat : annyiszor lopták el minden szálát kétezer év óta a vígjátékírók, hogy mind ismerős, mind közhely már. Jó ismerősünk ez a katona, aki hősi kalandjairól hazudozik és másokat küld harcolni, mert őt csak a szerelmi kalandok érdeklik, azt képzeli, hogy minden nő szerelmes belé. Kitűnően ábrázolta alakját Mády Szabó Gábor: ellenszenves, felfuvalkodott hústorony, arca parancsoló fintor, hangja recseg, mint a rossz trombita. Karikatúravonások ezek, de jó helyről, gondosan megfigyelt vonások, amelyek csak aláhúzzák a figura örökkévaló jegyeit. Mellette különösen Demeter Hedvig tűnt ki, a katona barátnője szerepében : a cselhez hozzátartozik, hogy ő önmaga állítólagos ikertestvére szerepét is eljátssza és skálájából bőven telik dévajságra az egyik, megsértett szűziességre a másik figura számára. Kitűnő a három szolga alakítója is, a cselszövő Horváth Ferenc, a bamba Ujlaky László és a részeg Pásztor János, aki több mint részeg, egy-egy pillanatra mintha magát a mámor istenét, Bacchust látnók lombkoszorús fővel, tántorogva, de méltóságosan. Az előadás sikeréhez nagyban hozzájárul Devecseri Gábor hűséges, eleven és csillogó fordítása, a déli verőfény színeiben pompázó díszlet (Varga Mátyás munkája) és a Nagyajtai Teréz tervezte tarka ruhák, de a főérdem mégis a rendezőé, Gellért Endréé, aki leleményes ötletek egész sorával frissítette föl a darabot. BUDAPEST A SZÉKESFŐVÁROS TÖRTÉNETI, MCVÉSZETI ÉS TÁRSADALMI KÉPES FOLYÓIRATA Szerkesztőség: IV., Somogyi Béla-út 20. Távbeszélő: 189—482 Szerkesztőségi órák: délután 3 — 6-ig Kiadóhivatal: IV., Központi városháza, II. címlet 244. sz. Távbeszélő: 189— 850 (398. mellekállomás) Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések t korlátolt számban veszünk fel. Folyószámla a Községi Takarékpénztár Rt. főintézeténél, V., Dorottya-utca 4. Kiadja a Budapest Irodalmi, Művészeti és Tudományos Intézet A nyomdai munkálatokat a Székesfővárosi Házinyomda végezte Mihalik Gusztáv vezetésével A nyomódúcokat a Bóka-, Szeme re-cikkek képanyaga és a május 1-i kép kivételével Kurcz és Lajta műintézete készítette A hirdetések ólommetszeteit Sütő László véste Az orosz fordítás Kintzigné Afanassenko Tatjána, az angol G. O. Sling, a francia Gyergyai Albert munkája — 1 BUDAPEST SZÉKESFŐVÁROS HÁZINYOMDÁJA — 78628 - FELELŐS VEZETŐ: DR MIHALIK GUSZTÁV IGAZGATÓ 202