Budapest, 1946. (2. évfolyam)
5. szám - MAJOR MÁTÉ: Elavult városrészek újjáépítése
A mai Erzsébetváros A model of the Elisabeth town modellje district to-day Модель теперешнего Modele du Quartier Elisabeth Эржебетварош d'aujourd' hui nyesítésével, úgy, hogy az ismertetett bajok minél tökéletesebben gyógyíthatók legyenek. A Fővárosi Közmunkák Tanácsának városrendezési osztálya mélyrehatóan foglalkozik a probléma megoldásával. Mindenekelőtt megállapította egészségügyi, geológiai, éghajlati és közlekedési adottságok alapján, hogy mi a város természetes fejlődési iránya. Ez az irány az észak-déli, a Dunával párhuzamos, míg a kelet-nyugati terjeszkedés visszafejlesztendő. A város régi magjának tehermentesítésére gondosan megválasztott helyi centrumokat kell kialakítani s ezek köré tömöríteni a szétszórt településeket. Ezek önállóságát közéjük és a belterület közé iktatott (egészségügyi szempontból is fontos) zöld erdő- és parkfelületekkel kell biztosítani és hangsúlyozni. Megállapította a város egyes területei felhasználásának elveit. Eszerint a füstös gyáripart az uralkodó észak-nyugati szélirányból a várostól délfelé kell kitelepíteni, míg az elektrifikált iparok egy észak-déli sávban helyezendők el. Megállapította a különleges rendeltetésű területek határait, a city-ét, a várét, a budai Dunapart »fürdővárosáét« és a lakóterületek mikénti felhasználását (különböző beépítésű, laksűrűségű, jellegű lakótelepek). Foglalkozott a közlekedés irányelveivel, a vasút, a villamos, a hajózás, a repülés és a közlekedési utak kérdésével. Ezek közé tartozik pályaudvarok kijjebbhelyezése, a távolsági és környéki vasútforgalom szétválasztása ; a pályaudvarokat érintő észak-déli és kelet-nyugati vonalból álló földalatti gyorsvasút létesítése ; a dunai hajózás fokozottabb kihasználása, egy-egy nagy északi és déli kereskedelmi kikötő építése, közeliikben új repülőterekkel ; a régi városközpont forgalmának megkönnyítésére az átmenő forgalmat elterelő, magasan (viadukton) vezetett, két-két észak-déli és keletnyugati gyorsközlekedési útvonal (»elhárító négyszög«) kialakítása stb. Csak ezeknek a telepítési és közlekedési elgondolásoknak egységbe foglalásával és fokozatos megvalósításával lehet Budapest valóságos újjáépítését elképzelni. A VÁROSRENDEZÉSI OSZTÁLY azonban ezektől az irányelvektől a részletmegoldások felé is tett jelentős lépéseket. Az elavult városrészek fellazítására példaképen tervet dolgozott ki, a város belterületének egyik legsűrűbben, legegészségtelenebbül beépített része, a Rumbach-. Wesselényi-, Kisdiófa- és Király-utca, valamint a Klauzáltér közötti ú. n. belső Erzsébetvárosnak újjáépítésére. Képeink ennek különböző részleteit mutatják be és megvilágításukra csak néhány adatot mondunk el. A terület eddig 60 százalékban volt beépítve, úgy, hogy az utcák-terek levonásával szabad telekre és kertterületre jóformán semmisem maradt. Hektáronként 450 ember élt — az ostrom előtt — ebben a városrészben. A tervszerinti beépítés csak 20 százalékos, hektáronként mégis kereken 700 embernek nyújthat korszerű, napos, levegős lakást. Ez a beépítés magasságának az eddigi alig háromemeletes átlagról nyolc emeletre növelésével volt elérhető. Ilyen beépítés mellett bőven maradt hely az újjáépített terület szélein modern üzletekre, kávéházakra. éttermekre (a képeken látható földszintes részekben s ezek feletti terraszokon) és az élénkebb járműforgalomra, míg bent a tömb belsejében csönd, szemetnyugtató zöld park nyújt enyhet a fáradt pesti dolgozónak. Itt óvoda, napközi és csecsemőotthon is épülhet a tömb gyermekeinek elhelyezésére, úgy, hogy meg sem kell közelíteniök a forgalmas és veszélyes útvonalakat. Aki ismeri a mai belső Erzsébetvárost és a képekre néz, kommentár nélkül is megérti, mit jelenthet az ember számára az elavult városrészek újjáépítése. 252
