Budapest, 1946. (2. évfolyam)

1. szám - HUSZÁR LAJOS: Régi pest-budai keresztelőérmek

5. (Név nélkül) 1838. ? óbudai ötvös keretelése. 6. (Név nélkül; Heuberger) Andreas Heuffel pesti ötvös keretelése. 7. G. Therese Anna Forche keresztelése 1864. Andreas Heuffel pesti ötvös keretelése. 8. Adolf J. Lehraus keresztelése 1858. Andreas Heuffel pesti ötvös keretelése. 9. Dokos László keresztelése 1861. (Heuberger) Carolus Missbrenner pesti ötvös keretelése. 10. Carolina Ursula Fitschner keresztelése 1805. (Mesterjegy és ötvösjegy nélkül.) 11. Joseph Ráth keresztelése 1840. (Mesterjegy és ötvösjegy nélkül.) 12. Lepoldine Lehraus keresztelése 1856. (Mesterjegy és ötvösjegy nélkül.) Az előlap ezeken a keresztelőérmeken, mint általában, itt is többnyire Krisztus keresztelését ábrázolja a Jordán folyóban. Ez a leggyakoribb éremkép a keresztelőérmeken, de magának a keresztelési jelenetnek az ábrázolása különböző eltéréseket murát fel az egyes változatokon. A mi érmeink sorában 9 darab mutatja ezt a jelenetet, ékesen bizonyítva a mondottakat. Egyik érem (6. sz.) általában keresztelési jelenetet ábrázol, amint a pap éppen a szertartást végzi. Egy másikon (12. sz.) Mária látható a kis Jézussal és a kis Szt. Jánossal. Végül egyik példányon (9. sz.) Krisztus szerepel, mint megváltó. Bármilyen nagytömegű, a XIX. sz. elején készült keresztelőérem-anyagot nézzünk is át, az eredmény mindig jórészt ezen ábrázolások ismétlődése, esetleg néhány további változata lesz. Az érmek elég gyakran jelezve vannak és így mestereik meglehetősen ismertek. A magyar származású Stuckhardt Ferencen és a gyulafehérvári pénzverőben dolgozott Wurschbauer Károlyon kívül különösen bécsi éremművészek, mint F. Zeichner, F. Detler és Leopold Hellberger vésték a keresztelőérmek verőtöveit a XIX. sz. első felében. A budai és pesti ötvösök különösen Heuberger műveit kedvelték és használták fel, legalább is a 12 felsorolt érem között a jelzett öt példány mind az ő műve. A jelzetlen példányok mestereinek megállapítása, illetve ezeknek valamelyik ismert éremművész művei közé sorolása stílus alapján nem lehetséges, mert valamennyi érem ugyanazon klasszicista ízlésben készült és szemmelláthatólag az egyik érem mintául szolgált a másikhoz, vagy legalább is igyekezett a készítő művész a keresztelőérmek megszokott ábrázolási formáihoz ragaszkodni. Ezt a klasszicista stílust árulják el Heuberger művei is. Leopold Heuberger egyébként 1786—1835 között élt és bécsi főpénzverőben éremvéső tisztséget töltött be. Ezeket a keresztelési vagy egyéb hasonló jeleneteket ábrázoló trébelési. illetve préselési eljárással készült előlapokat egy szalagszerű peremmel forrasztották össze és ehhez erősítették a díszes keretelést. Ez a keretelés sajátos filigránművű ezüstdrót-szövedékből áll, mely a legkülönfélébb formákat mutatja a készítő ötvösök fantáziájának termékenysége szerint. Leginkább köralakban övezi az érmet, miközben a legkülönösebb geometriai formákat szimmetrikus egymásutánban ismétli, de előfordul négyszögű keretelés is és ilyenkor az egész kompozíció néha tálcaalakot vesz fel (5. sz.). Egy esetben domborműves rózsákat találunk keretdíszítésként (9. sz.), mely azonban már nem fiiligrán munka, hanem trébelési eljárással készült. Ezek a keretelések teljesen ötvösmunkák és ezt az érmek hátlapjára bevert ötvösjegyek minden kétséget kizáró módon bizonyítják. Csaknem valamennyi darab jelezve van, csupán 3 érem ötvösjegy nélküli (10—12. sz.). Az előforduló ötvösjegyek közül IP (1. sz.) Polák József óbudai ötvöst, AP (2—3. sz.) és HA (4. sz.) ismeretlen óbudai ötvöst, AH (6—8. sz.) Heuffel András pesti és CM (9. sz.) Missbrenner Károly ugyancsak pesti ötvöst jelenti. Az ismertetett érmek keretelései tehát részint óbudai, részint pesti ötvösmesterek műhelyéből kerültek ki. Budai eredetű darabot sem az Éremtár gyűjteményében nem találunk, sem Kőszeghy Elemérnek a magyar ötvösjegyeket feldolgozó összefoglaló műve nem ismer. Az ötvösmester névjelzése mellett természetesen helyetfoglal a próba, néha az évbetű, végül a finomsági jel is. Valamennyi érem jellemző sajátossága a filigrán művű keretelés és főként budapesti, vagy bécsi eredetű a legtöbb ilyen keresztelő érem. Ez a sajátos keretelési eljárás előfordul ugyan még néha bérmálási érmeken is, de az emlékérmek semilyen más csoportján nem. Tehát alkalma-4 Keresztelő érem L. Heuberger műve, a keretelés Josef Polách óbudai ötvös műve 1—4 Babtismal Medallions zása kizárólag a keresztelő, illetve rokontárgyú érmekkel függött össze és csupán ezeknek lett jellegzetes kísérő motívuma. Vegyük végül szemügyre a bevésett feliratokat, melyek szerényen, de nem érdektelenül húzódnak meg a sima hátlapokon. Bármennyire elhomályosítja is ezeket a pompás keretelés, mégis csak ezek jelzik azt az eseményt vagy alkalmat, mely az érem keletkezésére ösztönzésül szolgált. Ezek a feliratok többnyire kurzív betűkkel készültek és az újszülött nevét, születési dátumát és a keresztszülők nevét tartalmazzák. A bevésett dátum nem jelenti egyben az érem keletkezési idejét is, és gyakran megtörtént, hogy az érem keletkezése, a keretelés elkészítése és a felirat rávésése között hosszú évek teltek el. Az ismertetett éremsorozatban a legkorábbi évszám 1805, a legkésőbbi 1871, a többi tíz érem e két határpont közötti időben készült. Ez az időszak általában megfelel a filigrán díszítésű keresztelőérmek divatjának. A bevésett nevek fővárosunk akkori népességi viszonyainak megfelelőleg, túlnyomórészben német nevek, mindössze két magyar névvel találkozunk : Dokos László (1861) és talán Ráth József (1840). Érthető ez a sok német név, mert a keresztelési ajándék, melynek elkészíttetése a keresztszülők kötelessége volt, elsősorban a bennszülött polgárcsaládok körében volt divatos és ezek úgy Pesten, mint Budán és Óbudán akkor még igen nagy tömegben németek voltak. Kimagasló közismert névvel köztük nem találkozunk, legérdekesebb még valamennyi között Ráth József keresztszüleinek neve : Semmelweis József és neje Terézia. Feltehető, hogy ezek a híres Semmelweis Ignáccal valamilyen rokoni kapcsolatban állhattak. Ha általánosságban nem is mondanak nekünk sokat ezek a nevek, annál becsesebbek lehetnek a családtörténeti kutatások számára. Általában pedig a régi polgári életforma igen becses emlékei. Ösztönös művészi törekvést árulnak el ezek a maguk jellegzetességében érdekes emlékek. A régi pest-budai polgárok családi életéből a keresztelés így nyert maradandó emléket. Az egyszerű megemlékezést célzó érem pedig így vált lassan megbecsült történeti és művészeti emlékké 1—4 Крестильные медали 20 1—4 Medaille« de baptéme