Budapest, 1946. (2. évfolyam)

4. szám - GERŐ LÁSZLÓ: Budapest templomai az ostrom után

GERŐ LÁSZLÓ Budapest templomai az ostrom után Míg a várost ért pusztulásban legkedvesebb épületeinket, legszebb műemlékeinket siratjuk: kiégett a Lloydpalota, a Vigadó, a hajdani Európa-szálló, az Adria-palota, számtalan légi várbeli ház mellett felerészben rom a Sándorpalota, súlyos sérülések érték a belvárosi és lipótvárosi neoklasszikus és romantikus ízlésben készített nemes házakat, templomaink — ha sok nyomot hagyott is rajtuk az ostrom — egy kivételével megmaradtak. Ez a legsúlyosabban sérült templom volt valamennyi között a legfiatalabb, a farkasréti temető Szent Jánosról nevezett temploma, melyet nemrég, 1939-ben szenteltek fel és ma pár esonka falán kívül csak az altemploma maradt meg a kriptákkal. A várbeli rombolásból nem menekülhetett meg a Koronázó-templom sem. Keresztháza déli homlokzata beszakadt, több fő- és mellékboltozatáról lefújta a légnyomás a keresztbordák kősorait, melyekbe a gótikus boltozat síkján elcsúszva belekapaszkodhatott. A boltozatokon számos lyuk mutatja a becsapódó lövedékek és a toronysisakról nagy magasságból lezuhant kövek átütésének helyét. A Koronázó-templom restaurálását 1936-ban kezdte el a polgármesteri XIII. ügyosztály és az elmúlt évig befejeződött a főhomlokzat, Mátyástorony, déli előcsarnok elmálott kövei kicserélése. Azzal a megnyugvással tekintettünk az új kemény mészkövekre, hogy ezekhez 250 évig hozzá sem kell nyúlni . . . Elkészült a templom díszvilágítása, a falfestés felújítása pedig élményszerűvé tették a Schulek művészi fogalmazásában megjelenő színes belsőt. Sajnos, ez a páratlan szecessziós boltozatfestés is több mezőről hiányzik. Még jó, hogy a festmények felújításakor készült színes felvételek rögzítik az eredeti állapotot. A templom szép színes üvegablakai legnagyobb része is szerencsésen átvészelte a pincében az ostromot, most ismét eredeti helyükön vannak. A tető színes cserepei jórészt elpusztultak. A helyreállítás során csak a főtetőre jutott belőlük, a többi részre sima cserép került, ami a templomkép nyugalma szempontjából és műemléki szempontból is kedvezőbb. A Mátyástorony csipkeszerű, későgót erkélyrácsa, mérművei, vízköpői és kúszólevelei le-Karkasréti Szt. Jánostemető templom Церковь св. Яноша на в Фаркашрет кладбище St. John's cemetery Church, Farkasrét La Chapel'e Saint-Jean au cimetiere de Farka«rét töredeztek, a kősisakot sok találat érte. A pusztulás csak akkor látszott igazán, mikor a toronyboltozatok áttörésével sikerült létrákon feljutni ide. A fiatoronyban lévő csillaglépcsőnek ugyanis mintegy tízméteres szakaszát kilőtték. Ha a sisakba felmásztunk, aggasztó kép fogadott, a gula sisakjait alkotó kősorok előrehátra kifordultak, összetörtek, sokhelyt hiányoztak is. Nem egy helyen soktonnás súlyok csak öklömnyi felületen támaszkodhattak. Külső állvány hiányában a kimozdított kövek biztosítása is nehéz feladat volt. Ma már a sisak alsó kétharmadát vasköpeny fogja össze, mely a köveket is összetartja, és az erősíkok helyreállításával a sisak állékonyságát biztosítja. Ez azért is fontos volt, mert a torony a templom felőli oldalon szenvedte a sérüléseket és összeomlása a templom pusztulásával járt volna. A Helyőrségi templom főhajóboltozatai beomlottak. Tornyáról régóta tudtuk, hogy a gótikus templomból maradt ránk, csak sisakja új. A légnyomás most ledobta a templom vakolatát és az előtűnt nyers falak sok építéstörténeti vitát zárnak le. A Szent Katalinról elnevezett tabáni plébániatemplom toronysisakja is megsérült, a hajó egyik főtartópillére pedig szétnyílt a tövét ért találattól. A barokkkori falazatok erre úgyis nagy hajlandóságot mutatnak. A nagy boltozati oldalnyomásokat csak széles, súlyos falak — ellenfalak — vezethették le és ezeknél a nagy faltömegeknél nem vigyáztak arra, hogy szabályos »kötésben« készüljenek. Ez annyira általánossá vált, hogy még ott, ahol nem oldalnyomások felvételére, de kizárólag teherhordásra szolgált a fal — mint pl. a tornyoknál — ott sem ügyeltek a falazat minőségére, ami miatt most több templomunknál aggasztó repedéseket látni. A tabáni templom főhajóján átívelő heveder alátámasztás nélkül lógott a levegőben és elmondhatjuk, hogy az életveszélyes pillércsere elkészültéig a templomboltozatokat csak az imádság tartotta. A szomszédos ráctemplomnál a legszebb budapesti barokk toronysisak elpusztulását fájlaljuk. A szentélyének hátratolásával kibővített Krisztinavárosi templom munkálatai a mult évben fejeződtek be. amit azért jegyzünk meg, mert a mai külsőből ez bizony nem látszik. A tető azonban már úgy itt, mint a tabáni templomnál új cserép alatt van. Az ostrom megrongálta az Újlakitemplomot és a Fő-utcai Szent Flóriántemplomot is, melyet pedig sok költséggel restaurált a székesfőváros 1936-tól 1939-ig. Az óbudai templomnak sem a csúnya, szélfogó előépítménye sérült meg. mely egyik homlokzati szobrát kettévágja, sem az itt elhelyezett művészietlen hősi emlék, hanem a szép sisak pusztult cl, úgy, hogy nyoma sem maradt. Számtalan sérülést szenvedtek a budai templomok, hogy csak a fontosabbakat említsük : a Ferencesek országúti temploma, a felsővízivárosi Szent Erzsébettemplom és Szent Anna plébániatemplom. Utóbbi restaurálása 1934-től 1942-ig tartott, melynek során a templom egészen megújhodott. Elpusztult a rózsadombi Szent Sírkápolna (népiesen Veronikakápolna) szentélyrésze, pedig ezt a kedves kis barokkápolnát is sok szeretettel restaurálták 1937—1940. években. A ciszterciták templomtornyaiban a védők géppuskákat állítottak a kelenföldi vasút töltése mögött meghúzódó ostromlók ellen. Ezért azután mindkét torony erős aknatüzet kapott, melyből bőven kijutott a templomnak is. FNem sokkal jobb a helyzet a pesti oldalon sem. A Belvárosi plébániatemplom északi toronysisakja ledőlt, a torony és a szentély veszélyes rombolásait sikerült ugyan kifalazni és a főtetőt lefedni, — a mellékterek azonban, sajnos, máig fedetlenül állanak. A Zsolnay-féle majolika főoltárt telitalálat pusztította el, a szentélypillérekről lehullott a vakolat és így találtuk meg az 1939 óta folyó restaurálási munkák során előkerült szentségház eredeti helyét. Most már nem lesz akadálya a sérült és amúgy is nyugtalan hatású színes burkolatok eltávolításának és helyette a pillérek műemlékhez méltó helyreállításának, melyet ideillő asztaloltár fog kiegészíteni. A liturgiában nagy szerepet játszó szokás (usus) által szentesített Kratzmann-féle művészietlen üvegablakok kicseréléséért sem kell a jövőben küzdeni, mert azok teljesen elpusztultak. Kellemes meglepetéssel szolgál a beomlott boltozata helyett síkfödémmel helyreállított Szent Rókus-templom is, melynek belsejében már nem találjuk a 156