Budapest, 1946. (2. évfolyam)

4. szám - LESTYÁN SÁNDOR: A »Versek« regénye

f / // , Уг г/ ? </{>'/ A "VERSEK,, REGÉNYE L evelezőlap vár az íróasztalomon, egy körúti könyvkereskedő írta : »Tisztelettel kérem, szíveskedjék hozzám mielőbb befáradni. Petőfi Sándor » Versek« (Pest, 1845) egy példánya van birtokomban, ami bizonyára érdekli«. »Nem túlságosan szép példány« — mondja másnap a könyvkereskedő, mialatt kihámozza az ujságpapirosba burkolt füzetet. Csakugyan nem szép példány, de Petőfi és a »Versek« és Pesí és 1845. Külső borítólapja hiányzik. Belső címoldala mocskos, látszik, hogy valamikor sokat forgatták, sűrűn lapozgatták. Az egyes oldalak felső jobb sarkán, elejétől végig ott ragadtak az ujjlenyomatok, szinte megvastagították a papirost. A lapok széle különben is rongyolt s a sok szépséghibát megkoronázza, hogy a hátsó borítóoldal és az utolsó tizenöt lap a középen át van lyukasztva, olyasformán, mintha golyó ütötte volna keresztül. A sérülés eleinte súlyos, aztán mindjobban gyógyul, a tizenötödik lapon már nem is lyuk, csa/c némi rongyolódás. a tizenhatodikon alig-alig látszik. Nézegetem, mustrálom a kis könyvritkaságot. A második oldalra — a címlap hátsó oldalára — orfa ran írva: »Bene Pálé 1849«. A tinta elhalványult, a nér elmosódott. Ismerős név. Valahol, valamit olvastam Bene Pálról. Hogy hol és mit : nem jut eszembe, pedig töröm a fejemet. Közben a könyvkereskedővel megalkuszunk. Belátja, hogy a »Versek« több mint »nem túlságosan szép példány«. Egyenesen csúnya, rossz példány. Ennek megfelelő mértékben enged az árából. Zsebrevágom az újságpapírba visszacsomagolt füzetet. Megyek hazafelé. Hol olvastam, rmí olvastam Bene Pálról. aki 1849-ben a »Versek« gazdája volt? Gyors, kapkodó ebéd, utána fekszem a díványon. Kezemben a könyv. Bene Pál . . . Bene Pál ? . . . Nincs nyugtom. Előveszem a polcról a »Pester und Ofner Wegweiser«-t, 1848-ból, az »Ipari címtárat«, szintén 1848-ból, gondosan végignézem a választópolgárok, ügyvédek, orvosok, mesteremberek névjegyzékét. Nincs közöttük Bene Pál. Bene József asztalos van, aAi a Nyúlutcában lakott és három Bene : idősebb Ferenc, ifjabb Ferenc és Rudolf mind a három orvos, az Eri-utcában, de Pál sehol. Bene Pál nem szerepel a Casino évkönyvében, nincs a Gyülde, nincs a Zenede tagjai között, s én mégis ismerem ! Mint a kopó keresem a nyomot, amin elindulhatnék. »Gondolj arra, hogy detektív vagy!« — mondom magambati biztatónak. Mi az a támpont, amiből kiindulhatsz? Az évszám! »Bene Pálé 1849«. 1849-ben minden épkézláb ember honvéd volt. Aki a »Versek«-et megvásárolta: nyilván honvédtiszt lehetett. Nézzük meg a »Közlöny«-ben a honvédtiszti kinevezéseket. A »Közlöny« vaskos, nehéz kötet. Nem is fér a polcra. A könyvszekrény tetején porosodik. Leemelem. Helyet teremtek számára az íróasztalon. Zizegnek a nagyalakú, fehér ujságlapok. A 109-ik számban (Szerdán. September 27, 1848) rábukkanok Bene Pál nevére: »Pest és Buda városából s Nagy-Kunság, Kis Kunság, Jászság kerületeiből kiállítandó a 24-dik zászlóalj«. Ide nevezte ki Batthyány Lajos a hadnagyok közé Bene Pál »volt hadfit«. Mosí már tudom. hogy a szabadságharc irodalmában kell tovább kutatnom. Nyomon vagyok. A vadászat, a hajsza egyre izgalmasabb. * Emlékirat-kötetekben lapozgatok: Gelich. Görgey, Podmaniczky Frigyes, Mészáros Lázár. Vukovics Sebő. »Egy honvédtüzér naplója«, »Bilder aus dem Honvédleben«. Szerény kis könyvtáram fel van dúlva. Estefelé olyan rendetlenség van a polcokon és a szekrényekben, mintha fasiszta könyvek után kutatott volna a rendőrség. Közben százszor is átlapozom a » Versek«-et. »Bene Pálé 1849.« Bene Pál honvédhadnagyé. Vájjon nem került a szabadságharc leverése után a budavári .József-laktanya börtönébe, a hírhedt Stockhausba? Nem raboskodott a Neugebäude tömlöcében, nem hurcolták láncraverve Kufsteinbe, Olmiitzbe, Josefstadtba ? Barsi József emlékirataiban keresem Bene Pál nevét, (Utazás ismeretlen állomás felé) Földy János naplótöredékeiben kutatok utána. Nem találom ott se, itt se. Pedig most már nem hagyom abba. Bene Pál ismerősöm, barátom. Egyszer valaki írásban bemutatta nekem. Aki bemutatta, az író, történetíró, naplóíró, memoire-író, jelen van a lakásomban, együtt él velem, egy levegőt szívunk. О néma. nem szólalhat meg, mert nyomtatott betűkben létezik, könyvformában, nyolcadrétben, vagy fóliában, vászonba, vagy félbőrbe kötve. Nem mondhatja : »Itt vagyok !« Mégis rá kell találnom. Éjfél van. Talán a századik cigarettánál tartok. A szobában vágni lehet a füstöt. Akkor kerül a kezembe 139 \ í