Budapest, 1946. (2. évfolyam)

4. szám - TASNÁDI KUBACSKA ANDRÁS: Ismeretlen adatok Kossuth könyvtáráról

Uram és én a Kormányzó úr minden szavát mélyen a szívünkbe véstük; annyival inkább azokat, amelyekkel valamely óhajtásának adott kifejezést. Azóta sem szűntünk meg ebben az irányban tőlünk telhetőleg hatni, munkálkodni. Talán nem kerülte ki kegyes figyelmét adott válaszom a Pesti Napló ama felszólítására, hogy a Jókai-jubileum alkalmához én is segítsek a magyar nőknek valamely jó eszmével hozzájárulni. Feleletem magva az volt erre, hogy amíg a 91 éves száműzött Kossuth a mindennapi kenyérért éjjelnappal dolgozni és könyvtárát eladni kénytelen. addig nekem sem időm, sem lelkem nincsen a hazában élő nagyok jubileumával foglalatoskodni. Ennek a levélnek a vidéki sajtóban nagy hatása volt. Tárcza és vezérczikkelyeikben méltatták és foglalkoztak vele az ügy érdeme és fontossága szerint — de concret eszmét eddig csak egyetlen egy : a Debreczen czímü ellenzéki lap hozott javaslatba. Javaslata pedig az, hogy a Kossuth-könyvtárt vegye meg Debreczen városa és adományozza a felállítandó egyetemnek. Minket ez az eszme megragadott ! Kijejezhető-e ennek az ügynek jobb, magasztosabb megoldása, mint hogy az a város nyerje el majdan és őrizze kegyeletesen a nagy becsű ereklyét, amelynek falai között a Kormányzó úr fönséges momentumokban oly gazdag, áldásos életének legdicsőbb szaka folyt le. Mi azt hisszük, hogy a nagyértékű könyvgyűjteményt maga a Kormányzó úr választása sem juttathatta volna méltóbb letéteményes birtokába. Kérelmünk tehát csak ennyi : Kegyeskedjék velünk — nem hosszú levéllel, kímélje szegény szemeit — egy sorral, egy szóval értésünkre adni, hogy lépéseinket ez irányban nem helyteleníti — mi, részünkről készek vagyunk a világon minden emberileg lehetőre, hogy a nemzet arczáról a rászáradni készülő szégyenfoltot letörölni s a Kormányzó úr óhajtását teljesedésbe menni segítsük. Midőn még mindkettőnk legmélyebb tiszteletét és hű ragaszkodását kegyesen elfogadni kérném, vagyok és maradok. Kormányzó Urunknak örök híve Hermán Ottóné. A levél keltezése : Budapest, XI. 9. 893. Fél évvel Kossuth Lajos halála előtt íródott. UGYANEBBEN AZ ESZTENDŐBEN, nyár elején járt Turinban Eötvös Károly és gróf Károlyi Gábor s többek között szóbahozták a kormányzó könyvtárát is. Akkor azonban a felelet még az volt, 137