Budapest, 1946. (2. évfolyam)

4. szám - NÁDASDI HEINCZ KATALIN: Alt Rudolf pesti látképei

A KLASSZICIZÁLÓ STILUS, mely az európai kontinensen kívül Angliát is meghódította, a XVIII. század vége felé jelentkezett Magyarországon. Kibontakozását az 1800-as évektől a szabadságharc kitöréséig terjedő időszakban a deákos műveltségű akkori tehetős osztály ízlése és igénye tette lehetővé, mely osztály vagyoni helyzeténél fogva leginkább adott munkát a művészeknek. Polgári és javarészt nem főúri pártolás révén, a neoklasszikus stílus különös zamatú, bensőséges, provinciális jellegű művészetté vált. Találóan nevezik a táblabíróvilág stílusának. Nemcsak a hazai művészek, Polláck, Hild. Kasselik, Zitterbarth és mások alkotásait jellemzi ez a különleges magyar zamat, de az angol Clark Ádám világhírű Lánchídja is harmonikusan illeszkedik ebbe a környezetbe. A Magyar Nemzeti Múzeum, a Deák-téri evangélikus templom, a Vármegyeháza, a Trieszti Biztosító Társaság palotája, a Miniszterelnökségi palota, mind-mind az önállóságra törekvő magvar lélek szárnybontogatásának sajátos bizonyítékai. Sajnos, a harmonikusan megkomponált városrészleteknek csak töredékei maradtak meg és a régi Pest empire-hangulatát csupán az egykori festők ábrázolásai őrzik. Alt Rudolf budapesti látképei oeuvrejének igazgyöngyei közé tartoznak. Nemcsak a bravúros rajztechnika remekei ezek, de megjelenési értékükön kívül lelki megnyilatkozások is, melyek bensőségesen adják vissza a kort és annak magyar ízlését. A Szépművészeti Múzeum grafikai gyűjteményének egyik legszebb darabja Alt Rudolf »A királyi kastély Budán, Pest felől« című lapja. A vízfestmény a rajta olvasható évszám szerint 1848-ban, röviddel a szabadságharc kitörése előtt készült. A piaci jelenetet ábrázoló kompozíció háttere a Várhegy és a királyi várkastély látképe. Baloldalt az előtérben levő Lloyd-palota árkádsora a levegős, színes piaci csoportot kiemeli. A kompozíció térhatását még fokozza a fény és árnyék erősen hangsúlyozott ellentéte. Míg a Lloyd-palota árnyékát az előtérre veti, a Kirakodó-teret és a budai Várhegyet a reggeli napfény világítja meg. Bámulattal adózunk a könynyed előadásmódnak és annak, hogy a kép a sok apró részlet kihangsúlyozása mellett is egységes, a művész finom színérzékét és nagy tudását dicséri. A dunaparti Lloyd-épületet a pesti kereskedők testülete részére Hild József 1830-ban építette. Az empirepalotában volt az ország gazdasági életét irányító kereskedelmi csarnok, hol nemcsak magyar, de sok külföldi kereskedő is megfordult. A Kirakodó-téren, melyre a palota főhomlokzata nézett, az országos vásárokat tartották és (nevét is innen kapta) itt rakták le a Dunán közlekedő kereskedelmi hajók árucikkeiket. Alkalmas téma volt a szép, tágas tér, empire házaival, melyek klasszikus szigorúságát a piacon sürgölődő tarka-barka tömeg, a kirakott áruk, gyümölcsök, hordók színes együttese meleg összhangban oldotta fel. A művész e tér forgalmáról 1847 július 27.-én Pestről feleségéhez intézett levelében is említést tesz. Csodálja a dunai hajóforgalmat, »a forgalom igen érdekes, öt-hat gőzös is érkezik némely nap, közöttük nagy vontatóhajók, melyeknek két-három kéményük is van, ezenkívül még két gőzös óránként közlekedik Pesth, Buda és Óbuda között. Ez az egész életnek és forgalomnak nagyszerű jelleget kölcsönöz.« Majd alább : »töménytelen mennyiségben gyümölcs, The Central Town Hall (Perciously the Charles Barracks) L'Hótel de Ville central d'anjourd' hui (Antrefois la Caserne »Károly«) A mai Központi városháza (Azelőtt Károly-kaszárnya) Нынешная Центральная Городская Управа (Когда-то казарма Карой) 132