Budapest, 1946. (2. évfolyam)

3. szám - CZIMER JÓZSEF: Író és pártkiadó

nek. Száz meg száz formában ötlik föl ugyanaz a jelenség : a tömeg előtérbe nyomulása az egyéniség rovására, a mennyiség térfoglalása a minőség kárára. Ennek a fejlődésnek elkerülhetetlen következ­ménye a világvárosok fejlődése. Az első világváros — a szónak nem csupán szellemi, politikai, hanem kereskedelmi értelme szerint — Európában fejlődött ki, az atlanti út legfontosabb európai végződéseként. Ez a világváros London. Miután a 18. század közepe táján, az angolok mígszerez­ték a franciák tengirentúli birtokait, megkezdődött a mérhetetlen angol gyarmat­birodalom kiaknázása, Lon­don első helyre tört a városok között. Ezt a helyzetét jó­formán küzdelem nélkül meg­őrizte a mult század végéig. Ekkor már más kikötők versenye is érezhetővé kezdett válni. London egyik legnagyobb erőssége az volt, hogy a gazdaságtörténet legdöntőbb eseménye, az ipari forra­dalom Angliában játszódott le. Ezt az előnyt az angol ipar hosszú ideig megőrizte. Természet és tudomány, ez a két tényező a moz­gatója a civilizáció s annak kebelében a városok történelmének. London az atlanti útból, az ipari forradalomból s tudományának más szerencsés alkal­mazásaiból szívta életerejét és nagyságát. Időközben azonban az atlanti útnak félelmes versenytársa akadt a csendes óceáni útban, amelyet hajdan Magellan nyitott meg. Ráadásul a nagyipar súlypontja Európából áttolódott Észak-Amerikába s ezzel az európai civilizáció csaknem teljesen elszakadt a Földközi tenger civilizációjától. A forgalomnak és ezzel együtt a városok életének egy új korszaka nyílott meg a második világháború után. A kommunista párt kiadóvállalata egy esztendős fennállása alatt mintegy hatvan kiadvánnyal járult hozzá a magyar könyv­forgalomhoz. Ebből a hatvan kiadványból kirajzolódik a vállalat munkaprogramja. A Szikra először is igyekezett megszó­laltatni a marxizmus klasszikusait, Marx és Engels kisebb írásai mellett a magyar nyilvánosságnak elsőízben volt alkalma megismerkedni Lenin és Sztálin írásai­val. Ennek a gyakorlati következménye nagyobb, mint első pillanatra látszik. Még jól emlékszünk rá, az egyetemek padjai­ban, de az egyetemi tantermek magasabb ülőhelyein is már megszokottá vált ócsárolni a marxizmust — annak ismerete nélkül. A tudományos vita most más jelleget kap. Az értelmiség felelőtlen butí­tásának remélhetőleg vége szakad. A Szikra másik tevékenysége — mint az ugyancsak várható volt — a szovjet nép államának, életének és kultúrájának ismertetése. Az érthetően megírt, csak­ugyan a népnek szánt füzetek egyike a szovjet alkotmányról, másika a gazdasági és politikai életről, harmadika a szakszer­vezetekről, a vallási életről, a sztacha­novizmusról — és így tovább — tájékoz­hat. Ezek mellett a hasznos füzetecskék mellett a szovjet irodalom képviselete szegényes és egyáltalán nem reprezen­tatív. Annak a néhány nem is különösen jó novellának az élvezetét is tönkreteszi a gyatra magyarságú, hevenyészett fordí­tás. Etekintetben még a fiatalság járt a legjobban. Az ilyen természetű kiadvá­nyokból ugyanis kiemelkedik az ismert repülőgépkonstruktőrnek, Jakovlevnek élvezetes önéletrajza. Kiadói tevékenységének harmadik területén, a magyar szépirodalmi kiadvá­nyokban egyáltalán nem excellált a > Szikra. Ehhez még lesz egy szavunk. Mindenesetre Balázs Anna tehetséges regénye, Déry Tibor nem nagyon sikerült sztrájkelbeszélése és Háy Gyula egy színdarabja, ez az egész csoport. • Az olyan természetű vállalkozás, mint „ a Szikra, voltaképen minden kiadványá-CZIMER JÓZSEF Író és párlkiadó val politizál. Ne tagadjuk, valójában — tudatosan vagy tudattalanul, beval­lottan vagy tagadva — minden kiadó ezt teszi. Nyilvánvaló ugyanis, hogy történet­bölcseleti szemmel nézve a nem-politizálás is politika. Mindig a konzervativizmus politikája. Az ilyen haladó szellemű, harcos alakulás azonban természetesen tudatosan politizál. Tegyük hozzá, hogy szerencsére. Mert a Szikra éppen azzal tette a legnagyobb szolgálatot a magyar közéletnek, hogy politikai kiadványaival a legnagyobb mértékben segített, sőt élen járt azoknak a szellemi romoknak eltaka­rításában amelyeket az elmúlt korszak rányítói a fizikai romokkal együtt itt­hagytak. Megszólaltatta Rákosi Mátyás­sal az élén a kommunista párt csaknem minden vezető személyiségét, akiknek mindegyike hozzásegítette a félrevezetet­teket a közelmúlt vagy az egész magyar történelem átértékeléséhez. De a Szikra ezen a téren sem tekintette magát kizárólagosan pártkiadónak. Hogy mennyire nem csak a pártszempont, hanem a magyar demokrácia ügye vezeti, igazolta azzal, hogy más pártok íróit és politikusait is megszólaltatta. Nem tekintve a marxizmus klassziku­sait, olvasóközönsége nívóban kétség­telenül a tudományos kiadványokban kapott legtöbbet. Molnár Erik Dialektika című tanulmánygyűjteménye e módszer hajlékonyságát van hivatva illusztrálni. Csakugyan, a dialektikát és annak néhány alkalmazását bemutató kötet mintha azt a tételt akarná igazolni, hogy a dialek­tikus módszer egyetlen dogmája, hogy nincsenek dogmák. Ez az egyik oka annak, hogy a módszer olyan kitűnően alkal­mazható nemcsak eredeti területén, pl. az ősmagyar társadalom történeténél (Molnár Erik), hanem az irodalomtörténetben és a kritikában is. Révai Ady-ja és Kossuth Lajos-a közül az előbbi a jelentősebb. A Kossuth-tanulmány már megjelenése ide­jén is elkésett, az Ady azonban a szocia­lista irodalomkutatás olyan kis remeke, hogy aki elfogulatlanul elolvassa, utána nem is tudja máskép látni az Ady-prob­lémát. Egy másik szép kötet az írástudók felelőssége, amelyben Lukács György helyezi egyebek közt Babitsot és az élő magyar irodalmat a marxista esztétika mérlegére. Összegezve a Szikra eddigi működését, miben találjuk a jelentőségét? Aki egy pillantást vet az elmúlt évben kiadott könyvekre, látni fogja, hogy azok nagy­része népszerű ismertetés, gyűjtemény stb. Még a marxizmus klasszikusainak munkái között is elsősorban a néphez szóló világos összefoglalások szerepelnek. Van itt azonban egy tényező, amely mindennél többet mond. A Szikra kiad­ványait a párt országos szervezetének apparátusa terjeszti. Ez nemcsak nép­nevelő hatásában fontos, hanem eddig ismeretlen lehetőségeket nyújt a magyar író számára népszerűségben és példány­számban is. Es itt eljutottunk a Szikra és a magyar irodalom helyesebben a Szikra és a magyar írók problémájához. Eltekintve a velünk szomszédos népek életének és demokráciájának ismerteté­sétől, a hozzájuk fűződő kapcsolat elmé­lyítésétől, amelynek feladata a Szikrára hárulna, de amely feladatot a kommunista párt kiadóvállalata első esztendei műkö­désében nem vállalta, a Szikra tevékeny­sége leggyengébb a magyar szépirodalom területén. A Szikra megmutatta, kiadói és terjesztői szervezetét minden olyan írás rendelkezésére bocsátja, amely a magyar nép és a magyar demokrácia érdekét szolgálja. És ha a néppel való találkozásnak ez a minden tekintetben csábító lehetősége komolyabb tevékeny­ségre sarkalja íróinkat, az lesz a Szikra munkájának legjelentősebb eredménye. 121 t K>

Next

/
Oldalképek
Tartalom