Budapest, 1946. (2. évfolyam)

3. szám - ANTALFFY GYULA: Az öt híd előtt

Pontonhíd a Vár alatt, Mária Terézia uralkodása idejében Понтонный мост под Крепостью во время царствования Марии Терезии The Pontoon-Bridge at the foot of the Fortress-Hill, during the reign of Queen Maria Theresa Ponton au pied du Cháteau, á l'époque de Marie Thérése ANTALF FY GYULA AZ ÖT HÍD ELŐTT Budapestnek legdrágább büszkesége volt az az öt híd, amely a Duna fölött átívelve összekapcsolta a két testvérvárost. Budapest életét el sem tudtuk képzelni ezek nélkül a szép, merész hidak nélkül, pedig még száz esztendeje sincs, hogy közülük az első megépült — és már egy esztendeje, hogy mind az öt a hullámokba roskadt. A Lánchíd forgalombaállítása előtt ugyanúgy közlekedtek a két part között — mint napjainkban, míg nem volt Kossuth-híd. Olyan kínnal, olyan hosszadalmas lassúsággal és ugyanolyan üggyel-bajjal. S ha a hídroncsokra nézünk, akkor mered igazában elénk a félelmetes valóság : száz esztendővel estünk vissza a felszabadulásban, de az előrehaladásban nem kellett annyit várnunk, mint száz esztendővel ezelőtt. * Hajdanában a hidakat átkelő hajók pótolják. Már Anonymus feljegyzi, hogy a honfoglaló magyarok hajón kelnek át a nagy folyókon. Később ezeket az átkelő dereglyéket rögzítik egy-egy fontosabb révhelynél s azok kompszerűen, a víz sodrától hajtva, úsznak át egyik parttól a másikig. Ilyen fontos révhely. már a legrégibb időktől kezdve, a pesti. A pesti révnél mindig talál átkelő alkalmatosságot az utasember s a középkorban már állandó jellegű komp, az úgynevezett »repülőhíd« köti össze egymással Pestet és Budát. Az első szilárdabb és állandóbb jellegű pontonhidat a törökök építik a megszállás idején. Evlia Cselebi, a híres török világutazó részletesen leírja, hogy milyen ez a hajóhíd az 1663-ik esztendőben. Nagy híd ez, amelyet 70 tömlőhajó fölé hosszú gerendákból építettek. A tömlőhajókat láncok kapcsolják össze egymással. Középen a hidat nyitni és zárni lehet, hogy az átmenő hajóknak utat nyithassanak. A hídfőnél a jövő-menőktől vámot szednek. Evlia Cselebi megjegyzi, hogy amikor zord tél van és a Duna befagy, nincs szükség hídra, mert a folyót 10—15 arasznyi hó fedi s ez igen jó utat jelent a jégen át. A híd hajói télen át a partra vontatva várják, hogy tavasszal ismét helyükre állítsák őket. A török hajóhídja Buda 1866. évi ostroma alatt elpusztul és 1869-től kezdve 1769-ig ismét csak komp-közlekedés van a két part között. Ez a »repülőhíd« a Gellérthegy alól indul s kötél, valamint evező segítségével halad időnként a túlpartra. Amikor megindul az erősebb zajlás, a repülőhidat partravonják s ilyenkor legfeljebb sajkával lehet átkelni a túloldalra. Székely László gróf, amikor 1743. decemberében Kolozsvárról Bécsbe utazik, átkel egy ilyen sajkán a zajló Dunán s a kalandos viziútról aprólékosan be is számol : »Már ekkor a Duna zajjal folyván, az kompot kitették volt, csak ama nagy sajkákkal jártanak által Pestről a Dunán. Ekkor éppen két nagy sajka járt, melyben circiter 3—4 nagy szekér, közel 300 ember elférhetett volna . . . Egy sajka akkor indult Budáról, miliciát hozván által. A Duna itt széles lévén s a zaj nagyon menvén, az menés nem igen derék volt. Én többször ily széles vizet nem látva, a zaj is megrettentvén, csaknem elhitettem magammal, hogy odaveszek s többször nem látom hazámat, kivált látván, hogy az miliciát Pest felé által hozó sajka mely nagyon billeg, nem 116