Budapest, 1946. (2. évfolyam)

3. szám - BECHTLER PÉTER: A főváros szociális tevékenysége 1945-ben

BECHTLER PÉTER l iöwíros s/(M iíiliv tevékenysége 1945-ben BUDAPEST LAKOSSÁGA az elmúlt évi ostrom alatt és után, a város történetében eddig még nem ismert súlyos és válságos helyzetbe került. Mind az ostrom alatt, mind a felszabadulás első heteiben élelmiszert vásárolni egyáltalán nem lehetett. Ez az állapot fokozta a nyomorúságot és szinte lehetetlen feladatok elé állította a város akkor induló közigazgatását. Emlékezetes még előttünk, hogy a város szociálpolitikai ügyosztályának vezetője a pesti oldal felszabadulása iitáni első napokban a polgármestertől kérte, hogy a terhes-anyáknak és a 14 éven aluli gyermekeknek legalább egy darabka kenyeret adjunk naponta. A polgármester nem volt abban a helyzetben, hogy ezt az igen szerény és indokolt kérelmet kielégítse. Emlékezetes még az is, amikor február első felében Kecskemétről 17 parasztszekérből álló karaván indult a fővárosba, amelyből 12 megérkezett a Városházára, megrakodva kenyérrel, almával és egyéb élelmiszerrel, hogy a kórházakban levő betegeket megmentsük az éhhaláltól. Ebben az időben az anya-, gyermek- és ifjúságvédelem intézményes megoldása, a támogatásra szoruló öregekről, munkaképtelenekről való rendszeres gondoskodás szinte a lehetetlen feladatok közé tartozott. Súlyosbította még a helyzetet, hogy az ostrom alatt a főváros szociális intéz• ményei súlyos kárt szenvedtek, sőt egyesek elpusztultak. A lakosság szociális viszonyaiban keletkezett kedvezőtlen változás a csecsemők és az öregek halálozási arányszámát rendkívül károsan befolyásolta. Ez a helyzet parancsolóan követelte, hogy elsősorban gyermektápszerről gondoskodjunk. Az év elején két tejkonyha szolgáltatta ki a tej- és tápszerkészítményeket. Az év folyamán sikerült ezeknek a konyháknak a számát hatra emelni. Amíg 1945 januárjában 11.050 adag tápszert osztottunk ki, addig decemberben a 6 tejkonyhán ez a szám felemelkedett 69.470 adagra. A bölcsődék számát 6-ról 13-ra, a napközi kisdedotthonok számát szintén 6-ról 13-ra, az óvodai napközi otthonok számát 25-ről 77-re emeltük. A védőintézetekben 2138 terhes anya. 736 gyermekágyas anya, 11.147 csecsemő és 46.051 kisded részesült orvosi tanácsadásban és orvosi gondozásban. Védőnőink az elmúlt év folyamán havonta átlag 934 terhes anyát, 1882 gyermekágyas anyát, 7942 csecsemőt és 12.751 kisdedet látogattak meg. A gondozottak szociális, jogi és erkölcsi helyzetének megjavítása érdekében még különleges védelmi munkát is végeztek, eljártak az ügyeikben hatóságoknál, a rászoruló anyákat és gyermekeket elhelyezték. Az 1945-ös évben 8432 adag tápszert. 18.574 különféle élelmiszert, 1991 készlet csecsemő-vándorkelengyét juttattak a rászorultaknak. A Nemzetközi és Svéd Vöröskeresztek komoly gyógy- és tápszeradományokkal siettek a székesfőváros anyáinak és gyermekeinek segítségére. AZ OSTROMOT KÖVETŐ időben a Nemzeti Segéllyel közösen megindítottuk a sok nélkülözést szenvedett budapesti gyermekek vidéken való elhelyezését. Ennek az akciónak keretében 15.000 gyermeket sikerült vidéki ellátásban elhelyezni. Az iskolai gondozónők havonta 2687 környezettanulmányt végeztek. A környezett anulmányok eredményeképen 2970 gyermek részesült felruházásban. Az árvaházak elnevezését fiú-, illetve leányotthonra változtattuk és azokban 340 növendéket helyeztünk el. Vidéki gyermeküdülő-telepeinket az ostrom alatt különösen felszerelési és berendezési tárgyak tekintetében igen nagymérvű kár érte. A legnagyobb igyekezettel sikerült a Balatonzamárdi-i és Bélatelep-i gyermeküdülőket üzemképessé tenni. Ezenkívül a balatonaligai, balatonbogiári és fonyódligeti leventeüdülőket is igénybe vettük a fővárosi gyermekek részére üdültetésre. Összesen 2300 gyermeket iidültettünk ezeken a telepeken. A székesfőváros Szabadsághegy-i, valamint a Diósárok-úti Erdei iskoláját és a Hidegkúti-úti Gyermekotthont a rászoruló budapesti gyermekeknek üdülés céljára szerveztük át. A gyermekek a nyár ( 111