Budapest, 1946. (2. évfolyam)

3. szám - VAS ISTVÁN: Budapest balladája (Vers)

VAS ISTVÁN Egész alacsony szintre szálltak, hidak és házak közelébe a bombázók. »Terrorizáltak.« A város meglapult, szegényke. Megtelt, majd kiürült az utca. Az autók túszokat kerestek. Vasárnap vették birtokukba a megalázott Budapestet. Azóta hó lepi a várat s a várost is. Ruhát cserélve a kikelet is bujdosásnak adja fejét. Fut vissza. Délre. A költő fél, hiába jutna. Hetykén rímel, de gyomra reszket. Talán csak ő az, aki tudja, hogy megalázzák Budapestet. Szegény vendéglők, kávéházak ! Zuhan a város csúf sötétbe. A hódítók gót gajdja árad s a bennszülöttek rettegése. Nekik szolgál a Vár, a Posta — hipnotizőrnek rossz idegzet — s egy gyors, gyakorlott kéz kifosztja a megalázott Budapestet. Ajánlás Lehetsz herceg vagy kommunista, mély szégyenünket már ne vesd meg : tekintsétek szánva, ne szidva a megalázott Budapestet. 1944 MÁRCIUS 28 103