Budapest, 1945. (1. évfolyam)

3. szám - TOLNAI GÁBOR: 100 éves a falu jegyzője

A' FALU' JEGYZŐJE. ( REGÉNY IRTA B. EÖTVÖS JÓZSEF. »•l^e-e I. KÖTET. —'-vé^s хршзшзо* HARTLEBEH KOBR. ADOLF TÜLAJDOHA. 1845. irodalomnak ki kell elégíteni az emberiség igazság utáni sóvárgását. Maga írta Victor Hugóról, Angelo című drámájának fordítása elé írott bevezetésében : »Felette szent, felette nagy vala neki a poézis, mintsem hogy játékként, célnak tartaná, neki eszköz vala, melyet használt, hogy népét erősítse, s az erő erény. Igazság az, mit keresett, mit feltalált és azért fog élni, legnagyobb tanuja korának.« Ezeket a szavakat fiatal korában írta Eötvös, tíz esztendővel A falu jegyzője megjelenése előtt. Azonban ugyanez maradt a felfogása az irodalom céljáról meglett férfikorában is : »Sokan — írja az öregedő férfi — a költői műveket a virágokhoz hasonlítják ; én azt hiszem, hogy a virág nem veszít semmit szépségéből, ha felőle tudjuk, hogy gyümölcsözővé válandik. A régiek Orpheusról éppen azt említik legnagyobb dicsérettel, hogy lantja hangjaival városokat épített. E példa, intésül szolgál, miként a művészet, mint minden egyéb a világon, csak annyiban érdemli dicséretünket, amennyiben valamely nagyszerű cél elérésére vagv nemes eszme életbeléptetésére eszközül szolgál.« ». . . mint minden egyéb a világon. . . « Tehát nemcsak az irodalom! Szerinte és általában a romantika felfogása szerint, az igazi emberi feladat nem lehet más, mint az, hogy minden tettünk és minden cselekedetünk valami nemes eszme életbeléptetésére eszközül szolgáljon. Persze, hogy ez volt így nemcsak az írónak, a művésznek, hanem a politikusnak és a tudósnak is az életcélja ; minden emberi cselekedetnek ez adott értelmet, létjogosultságot. Hogy ismét az ő szavaival illusztráljuk felfogását : »A tudomány becse azon hatásban rejlik, melyet az életre gyakorol; a tudósnak dicsősége, mint minden való dicsőség, abban áll, hogy tudományát szövétnekül használja, mellyel kortársainak homályos útjait felvilágosítja, fegyvernek, mellyel legszentebb érdekeiért küzd, kincsnek, melyet javunkra osztogat.« A falu jegyzője megjelenésekor közreadott támadásokat a cikkek egész sorával kellett Eötvösnek kivédenie. Régebbi irodalmunk újításaival kapcsolatos konzervatív tiltakozások többnyire feledésbe szoktak menni, az irodalomtörténeti köztudat ritkán őrzi emléküket. Pedig az újítás minden időkben kemény ellenállásba ütközött. A magyar romantika nagyjainak hasonlóan erős maradi táborral kellett megvívnia harcát, mint például с században : ú. n. modern irodalmunknak. Eötvös József cikkek mellett verssel is kiállt felfogásának igazsága mellett. Ebben a versben szerepel szállóigévé vált két sora : »Kit nem hevít korának érzeménye, Szakítsa ketté lantja húrjait.« Idézeteinket vég nélkül sorakoztathatnék egymás után, anélkül, hogy módosulna az elv, Eötvös József elve, melyet ne is nevezzünk most már irodalmi, művészeti, tudományos vagy politikai elvnek, hanem egyszerűen életelvnek, vagy ha úgy tetszik : világnézetnek. Amit életében alkotott, regényben, drámában, versben, politikában, a gondolkozás területén, vagy a gyakorlati kultúrpolitikában, mind korának érzeményiből táplálkozott. Eletének minden cselekedetével embertársai jólétét és nemesítését igyekezett munkálni. Eötvös József nem volt forradalmár. Feltétlenül hitt abban, hogy az emberiséget szép szóval, az igazság feltárásával és megismertetésével jó útra lehet téríteni. A hibák és a fogyatékosságok feltárásával óhajtott hazája elmaradt közállapotain javítani, a hibák feltárásával vezetni el a politikát is a reformok útjára. Miért írt volna értekezést a fogházjavítás ügyében, ha nem ezért? És miért írt színpadi művet Éljen az egyenlőség címmel, hogyha nem hasonló gondolat vezette volna tollát? És folytassuk tovább THE VILLAGE NOTARY; ROMANCE OF HUNGARIAN LIFE. TU Ali SLATED FBOM THE HUNGARIAN OF BARON EÖTVÖS, OTTO WENCKSTERN. WITH INTRODUCTORY REMARKS BY FRANCIS PULSZKY. IN THREE VOLUMES. VOL. I. LONDON: PRINTEP FOR LONGMAN, BROWN, GREEN, AND LONGMANS, PATr?.WOSTRR-80W. 1850 130