Budapest, 1945. (1. évfolyam)

2. szám - BORBIRÓ VIRGIL: Budapest építészete a múltban és a jövőben

mindenképen meg akarjuk menteni, meg akarjuk őrizni, mert a városkép érdekes, festői hatású elemének tartjuk és becsüljük a benne megnyilatkozó művészi akaratot, holott tőlünk távol áll. Ám az igazán értékes régit becsülő álláspontunkon túl, ott, ahol teljesen szabadkezet nyújt a romhelyzet (például a Yörösmarty-téri Haas-palotánál), vagy ahol szabad területeken teljesen újra építhetünk : csak napjaink életét teljes őszinteségében szolgálva építhetünk. A katasztrófa — reméljük — kitörölte mindnyájunkból, építtetőkből és építtető-hatóságokból az elmúlt korszak neostílus-nosztalgiáját. Megbecsüljük és szeretjük a Mária Terézia-stílus és a Palatinus-stílus kevés megmaradt eredeti alkotását, annál inkább becsüljük, mert a háború során számuk tovább csökkent, de nem akarjuk elfogadni azt az irányelvet, hogy azok utánzására kényszerüljünk. Nem vagyunk hívei a gigantikus méretekben tobzódó, unalmas, rideg, hivatalos klasszicizmus olyan fajtájának, amit a Hellaszból Rómába hurcolt rabszolgaépítészek, diktátorok és imperátorok parancsára találtak ki s amit a napoleoni mérnökkarhoz tartozó archeológus építészek keltettek új életre, amit a Napoleon alapította Ecole des Beaux Arts tett a hatalmaskodók nemzetközi világ-stílusává, a mindenfajta imperializmusok építészeti kifejezőjévé, Berlintől keletre Mandzsúriáig, nyugatra pedig Havannáig és San Franciskóig. Emberi építészetet akarunk, építészetet, mely emberi a léptékében, az embert szolgálja, az embert fejezi ki és nem az emberiség hátára kapaszkodott bitorlóknak vágyait. Ez az emberi építészeti forma, ahogy ma látjuk, nagyvonalú, puritán, egyszerű, áttekinthető, mindenek felett pedig áttetsző. Különösen az áttetszőség, a sokrétűség az, ami vágyott-keresett építészeti formavilágunkat jellemzi. A zárt terek nagy nyílásokkal egyfelől beleölelkeznek a szabad természet világába, másfelől a csatlakozóterekbe is. Viszont a tér körvonalait éppúgy élesen és határozottan kidolgozzuk, mint az épület plasztikus, külső formáinál a határozottság elérése kedvéért a túlnyúló párkányt is igyekszünk elkerülni, mert a párkány előre-nyúlásáról azt érezzük, hogy megzavarja az épület plasztikus formáinak határozottságát. A párkány-vetette árnyékot a határozott épület-körvonalakat feloldó jelenségnek érezzük. Hasonlóan a városrendezésben : a határozott és zártformájú épületnek olyan formát és elrendezést adunk, hogy a hátsó és hátsóbb zónákban fekvő épületek tömegei is érezhetők legyenek. Szeretjük az épületet úgy áttörni, hogy azon keresztül a szabad természetbe lássunk, vagy egy festői hatású udvarba pillanthassunk. Hasonló művészi formatörekvésekkel napjaink festészetében és szobrászatéban is lépten-nyomon találkozunk. A mélységbe és végtelenbe nyúlásnak társítása a formai határozottsággal — úgy hisszük — művészi kifejezője a jelen köznapi és transzcendentális világképében döntő szerepet játszó Lórentz-Einstein-i »véges-végtelen« fogalomnak. Erre vezet az építészet útja. Ezt az utat akarjuk követni. Ezen a nehéz úton értékes, belső lelkitámaszt kapunk a története során romjaiból annyiszor újjászületett Budapest építészetének tanulságaiból. Orosz hősi emlékmű a Vigadó-téren, a lebontott Hangli-kioszk helyén Russian war-memorial on the Vigadó sq., on the place of the demolished Háttérben Buda és a Várpalota panorámája ' Hangli-kiosque. Buda and the Burgh shown in the background. Памятник русским героям на площади Вигадо, на месте снесенного Monument militaire russe. Place de la Redoute, ä l'emplacemeut du киоска Хангли, На Фоне пан орама Буды с Королевским Дворцом Kiosque »Hangli« détruit. An fond, la vue de Bude et du Chateau Hoyal HwSßi' i.Hüi 54