Budapest, 1945. (1. évfolyam)

1. szám - KOSÁRY DOMOKOS: Marx Károly 9 levele Szemere Bertalanhoz

Szemere Bertalan (Barabás Miklós litográfiája) Берталан Семере В. Szemere Bertalan Szemere (lithography by N. Barabás) (lithographie de Miklós Barabás) reakcióval való kapcsolatát. Szerinte a nemzeti szabadság ügyét akkor sem szabad a reakció ügyébe kapcsolni. ha ez pillanatnyilag előnyöket ígér. Az ilyen kapcsolat ellenkezik a történeti fejlődéssel. Ez a kilenc levele arról tanúskodik, hogy ő és Szemere nemcsak egyetértettek abban, hogy Kossuth hibát követett el, hanem hozzá is fogtak, hogy a hibás politika ellensúlyozására (Marx szavával) »közös akciót« indítsanak. 3 HOGY EZ A KOZOS AKCIÓ miként folyt , arra már az első levél (1859 szept. 26.) is rávilágít. Marx ebben már válaszol Szemerének és közli, hogy P. (valószínűleg Pulszky, Kossuth híve) egy névtelen nyilatkozatára válaszul két cikket küldött a New York Timesnak, külön levélben figyelmeztetve a szerkesztőt, hogy feltétlenül közölje őket. Közli, hogy a nagy londoni napilapok nem hajlandók Kossuthot támadni. Ellenben Urquhart folyóirata, a Free Press számára ő maga írt egy szöveget felhasználás céljából. Mivel a Free Press sokfelé, Németországba is eljut, reméli, hogy a cikkeknek széles visszhangja lesz. A második levélből megtudjuk, hogy ez így is történt, s hogy a Free Press cikkét Marx Szemerének külön elküldte. Szemere — Marx említése nélkül — feljegyzi Naplójában ezt a küldeményt. Sőt magyar fordításban leírja magát a cikket is. A cikk részletesen elmondja,hogyan találkozott Kossuth III. Napoleonnal, hogyan tagadta meg a köztársasági irányt és forradalmi múltját, hogy vette igénybe annak támogatását. Tekintettel arra, hogy Szemere korábbi, júliusi naplójegyzeteiben nagyjából ugyanezen értesüléseket jegyezte fel, és arra, hogy Marx a második levélben »további« információt kér tőle Kossuthot illetően, nagyon valószínűnek látszik, hogy ezeket az adatokat Szemere nyújtotta Marxnak augusztusi londoni látogatása idején. Erre vall Marxnak az a megjegyzése is, hogy a szövegben igyekezett más nyomra terelni azokat, akik esetleg adatainak forrása után kutatnak. Szemere tehát informálta, adatokkal segítette Marxot abban a széleskörű sajtóhadjáratban, melyet ő a reakció és azok ellen folytatott, akik a nemzeti szabadság ügyét valami formában a reakcióhoz kapcsolták. A negyedik levélben, 1860 elején, Marx arra kéri Szemerét, hogy ismertesse előtte Magyarország »igazi állapotát«. A következő alkalommal pedig arról ír, hogy Vogt professzor támadásaira akar felelni ; mivel Vogt Kossuthra és Klapkára mint barátaira hivatkozik, róluk is beszélnie kell; tehát kér újabb felvilágosításokat. 4 A VOGT-ÜGY HÁTTERÉBEN is az 1859-es politikai válság kérdései húzódtak meg. Az olasz polgárság a nemzeti egységért és függetlenségért folytatott küzdelem során belátta, hogy önmagában nem elég erős. Ezért fogott kezet a piemonti szárd királlyal, aki Itáliát saját uralma alatt akarta egyesíteni. De Piemont is kicsi volt. Ezért szövetkezett Cavour, Piemont vezető államférfia, III. Napoleonnal. 1858 nyarán megegyezett vele, hogy Nizza és Savoya fejében hadi segítséget nyújt az olaszoknak Ausztria ellen. Forradalom helyett háború; a nép akciója helyett külső segítség : ez a sakkhúzás nagy ellenzésre talált a forradalom hívei körében. Különösen, midőn valami kiszivárgott arról is, hogy (mint ma már tudjuk) III. Napoleon titkos tárgyalásokkal Oroszországot is beavatkozásra próbálta bírni. Mazzini sietett kijelenteni, hogy az egész vállalkozás a francia és orosz imperializmus érdekeit szolgálja. A választás mégsem volt könnyű. Hiszen a forradalom hívei azt sem helyeselték, hogy Ausztria uralkodjék Itáliában. Voltak is, akik azt vallották, hogy a németeknek is az olasz szabadságmozgalmat kell támogatni, hiszen aki Ausztriát segíti, az az ellenforradalmat segíti. Mások meg azt hirdették, hogy minél gyengébb Ausztria, annál könnyebb Poroszországnak a német egységet a maga vezetése alatt létrehoznia. A német és olasz érdek közös. Ha Napoleon felszabadítja Itáliát, akkor a németekne akadályozzák ebben, hanem szerezzék meg maguknak északon Schleswig-Holsteint. Ezt a politikát hirdette Vogt svájci professzor is. Marx és Engels azonban egészen másként látták a dolgot. Harcoltak a bonapartizmus és a cárizmus ellen, harcolniok kellett tehát a kettő szövetsége ellen is. Marx az 1850-es háború mögött ott látta a francia-16