Budapest, 1945. (1. évfolyam)

1. szám - GERGELY SÁNDOR: A nagy tábor

A NAGY TÁBOR Az író Dózsa-trilógiájának a közeljövőben megjelenő »A nagy tábor«, című, II. kötetéből adjuk ezt a regényrészletet. A Rákos mezején táborozó keresztesek egy lovasosztaga, jórészt kóbor hajtók, a keresztes lovasok nagyjának, Balogh Gábrielnek vezetése alatt Buda vámsorompójához lovagolnak, hogy a vásár rendje szerint ott vegyék át a budai pékektől vásárolt kenyeret. A KAPUT nagy csörömpöléssel nyitották ki. Előbb a gyalogjárókat engedték be. Kettesével. Sokáig tartott, amíg elfogytak a talpasok. Most a szekerek sorát eregették maguk előtt a kapunállók. Szigorú parancsa volt a strázsáknak, hogy a pesti mesteremberek portékáját be ne engedjék Budára . . . Nehogy rontsák a budai céhek boltját. Alaposan feltúrták hát a szekereket a kutató kezek. A lovaskocsikon jobbára kaftános zsidók ültek. Nyersbőröket szállítottak meg gabonát. Az őrök átengedték valamennyit, mert a zsidók nein vásárra, hanem Mendel ben Mordechaj nagy raktáraiba hordták a holmit. Az ő pénzén vásálltak, valamenynyien az ő szolgái voltak és minden eleség, meg más egyéb hajókra került. Bécsi zsidóknak vásállta össze Mendel úr az eleséget. A budai szokásjog azt parancsolta, hogy idegen országbéli ne vásállhasson itt. Aki mégis megtenné, az a Dunába vettessék. így Mendel úr volt a vevő . . . Azt is beszélték, hogy a pénzváltók sugalmazására rendelt ilyen tiltó parancsokat a budai magisztrátus. A part mentén húzódó utca felé irányította a kapuőrség Gábrielt s seregét. Az alsó várost is vastag fal választotta el a vártól. Királyi csatlósok álltak ki a kapu elé, nézni a kereszteseket. A parthoz közel állt a prímás hatalmas, komor palotája. A bolthajtásos kapu mélyén rengeteg fegyveres. A palota előtti tágas tisztáson, oldalt, fa tövében hosszúranyúlt bocskoros paraszt, Bódis András aludt. . . S lenn, a Duna partján himbálózó csónakok s tutajok egyikén Kónya János ült térdig felgyűrt nadrágban s meztelen lábát fürösztgette a habokban. Lesett valakit Csontos Jakab! A Z ALSÓ VÁROS BAN már hemzsegett a nép. Misére készülődő polgárok ünneplőbe öltözve üldögéltek házaik előtt. A boltosok csengős ajtaja egyre nyílt s csukódott. Németek, olaszok s magyarok nyüzsögtek a gyalogjárókon. A vár felől, a kapuk alól szekerek gördültek Felsőhévvízfelé. Portékát szállítottaka vásárra. Vasas kerekeik rázkódva csattogtak a kövecses úttesten. Gábriel lovasserege csak kettesével léphetett. Beálltak a szekerek láncába. Az egyik mellékutcából lovascsapat fordult ki. Elől kócsagtollas, aranysujtásos úr, Mikola Ferenc ügetett. A szekerek megálltak. Gábriel megfigyelte, hogy az úr előtt egyetlen paraszt vagy mesterlegény Mobnar C. Pál eredeti fametszete Wood-engra\ in;; by Paul Molnár C. se kapta le süvegét. Egyik-másik még szembe is nézte a főurat, hanyagon a szekerének dőlve. S közvetlenül előtte szekere kerekének fordult a gazda s azonmód, Mikola szemeláttára engedett a természet parancsának. Bizonyára vízibetegségben szenvedett a bátyó. . . Csak egy hónappal ezelőtt még dehogy mert volna tiszteletlenkedni a nagyúr előtt, de nagy alázattal süvegelte volna meg nagyságos Mikola urat! De most itt van Rákos! A paraszthad idefújja lélegzetét! . . . Elérték a szombati kaput. Azontúl már a lacikonyhák kínálták harapnivalóikat. Síposok, dudások húzták a talpalávalót. Csapatnyi félmeztelen némber kipirosított képpel s hajában sárga meg piros szalaggal forgott, keringett, vonag-Гравюра на дереве Пала Ц. Мольнара Gravüre originale sur bois de Paul C. Molnár 6 GERGELY SÁNDOR