Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1943
64 Bonyhádi Öregdiákok Szövetsége. (B. Ö. Sz.) Kedves Öregdiák Társaink! Sárszentlőrincen alapított ősi iskolánk egykori diákja, a szabadságát nemzeti öntudatból mindenek elé helyező minden népnél lángelmének elismert magyar költő, Petőfi Sándor énekelte: „Kemény szél fúj, lángra kap a szikra, Vigyázzatok a házaitokra, Hátha a nap mire lehanyatlik Tűzben állunk már tetőtől talpig“. A vérzivataros történelmi idők sodrában most, midőn Hazánk, Európa s mindnyájunk sorsának kell eldőlnie, kifejtendő végső erőfeszítésben seregszemlére való egybehívás helyett hadd emlékeztessünk Benneteket lánglelkű Petőfink itt idézett soraira. Lehet, hogy maholnap, mire — ennek kormányrendeleti akadályaitól eltekintve — összejönnénk, hogy egymásnak újból szemébe nézhessünk és az Alma Mater falai között egybegyűlve az ősi iskolánkból, mint ki nem apadó forrásból kisugárzó Nemzeti Géniusz irányítása mellett a további életünkhöz-küzdelmeinkhez erőt merítsünk, már fejünk fölött dühöngne fékezhetetlen erejével minden idők legsúlyosabb megpróbáltatása. Mert hisz évek óta vészterhes viharzónában élünk, a mind több veszedelmet magukban rejtő sötét felhők pedig még egyre gyülekeznek. Ezzel állt kapcsolatban az a megfontolásunk, hogy az 1941. évi június hó 29-ikén tartott közgyűlésünk óta — kétszer megújított belügyminiszteri engedély alapján — nem jöttünk össze általános seregszemlére. Az idei esztendőben pedig kormányhatósági tilalom folytán nem hívhatunk össze közgyűlést. A seregszemle tehát ez évben is elmarad. E sorokkal azonban életjelt kívánunk adni. Életjelt és figyelmeztetést. Felhívunk arra: ne csüggedjünk! Legyünk hálával és hittel, bizakodással eltelve! Hálával vagyunk eltelve, hogy Iskolánk — mikor megannyi romokban hever — még áll, hogy Isten mindeddig megóvta. Imádkozzunk annak jövőjéért. Legyen ki-ki hitében gazdag, és megingathatatlan bizakodással lelkében az iránt: Isten segítségével és áldó kegyelméből a ma nagy számban harctereken, háborús szol
