Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1942
68 Bonyhádi öregdiákok Szövetsége. (BÖSz) Kedves Öregdiák Testvérünk! A megpróbáltatásnak nehéz óráiban értesítünk Benneteket arról, hogy a mai háborús megszorítások következtében a megnehezült életviszonyok Szövetségünk működését is erősen befolyásolják. Budapesti tagozatunk tartott ugyan a múlt évben még rendszeres havi összejöveteleket, de sem Alma Materünk székhelyén eseményszámba menő közgyűlésünket, a szokásos nyári seregszemlét, sem a székesfővárosi tagozat rendes havi összejöveteleit a most záródó tanévben nem tarthattuk meg. A Kormánynak tegnap megjelent az az intézkedése pedig, hogy az iskolák már a jövő hó elején bezárandók és pedig záróünnepély tartása nélkül, arra indított bennünket, hogy Szövetségünk ezévi közgyűlésének elhalasztását kérjük a Belügyminiszter Úrtól. Összejöveteleink ezen kényszer pangása ellenére is igyekeztünk azonban eleget tenni azoknak a célkitűzéseknek, amelyekre szövetségünk 8 év előtt alakult. Éberen őrködünk ma is azon, hogy az öregdiákság ősi iskolánk iránt viselt hálája és készsége el ne halványodjék és hogy diáktársaink egymás iránt való bajtársi-baráti érzése éber maradjon. Egy szegénysorsú, népi származású, jeles kisdiáktársunkat tandíjköltségeinek megtérítésével támogatunk és taníttatunk. A múlt tanévben, úgyszintén a most záródóban ösztöndíjakat tűztünk ki és adtunk iskolánk igazgatóságának rendelkezésére Figyelemmel kisérjük öregdiáktársainknak életfolyását és arról a kiemelkedőbb adatoknak közlésével a remélhetően jövő évben megtartható közgyűlésen részletesen beszámolni kívánunk. Törekvésünket kívánja szolgálni az az igyekezetünk is, hogy megvalósíthassuk régi tervünket és egybeállíthassuk s majd kiadhassuk a Bonyhádi Öregdiákok Évkönyvét. Ennek egybeállítására irányuló munkánk megindult és felkértük a közéletben illusztris helyet elfoglaló öregdiáktársainkat emléksorok vagy diákéletükre való visszaemlékező sorok megírására és rendelkezésünkre bocsájtását. Ha valamikor, úgy ma különösképpen fennáll az a kötelesség, hogy a közérdeknek kell alárendelni mindent. Vonatkozik ez mireánk is. És bármennyire szeretnénk is összejönni ez évben a mindég felejthetetlen és a további életküzdelem számára erőforrást alkotó közgyűlésünk alkalmából, a fennforgó viszonyok ezt lehetetlenné teszik.
