Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1942

54

Schreck Miklós

VII. o. tanuló.

1926—1943

Az ezévi Évkönyvünk utolsó lapjain sorakoznak már az ólomkatonák, amikor a derék és kiváló tanítványunk halálhírét hozzák.

Nagy szomorúságunkban sötét gyászt ölt intézetünk minden tagja: tanár és tanítvány, s siratjuk a váratlanul elköltözöttet.

A folyó hó 5 én d. u. 4 órakor végbement temetési szertartáson résztvett az igazgató vezetésével a tanári kar és az ifjúság, ahol Rózsa Sándor osztályfőnök így búcsúztatta kedves tanítványát: * * *

Könnyes meghatódottsággal és fájdalmam keserű gyötrődésével állok itt e koporsónál, hogy búcsút vegyek intézetünk egyik büszkeségétől, egyik jeles tanítványától: Schreck Miklóstól.

„Döbbenet által a szív ere fagy“, ha e koporsóra tekintek. Belőle az élet áttekinthetetlen nagy problémája mered elém, mely előtt bölcs és tudatlan némán és tanácstalanul áll.

Élők az enyészet felett! Mik vagyunk mi, ha e ravatalra tekintek, lengő árnyak, ingó sajka az óceán örvénylő hullámain?

Hol a kéz, mely ellebbentené a titkok éjsötét fátyolát, hol az ajk, mely telelni tudna a vad kietlenben jajongó nagy kérdésekre . . . .?

Hiszen van talány a látható világban is elég. Van némaság a beszédes csillagokban, mely makacsul hallgat az egetostromló kérdésekre. Van megoldhatatlan rejtély száma nélkül, de micsoda mindez a világ legnagyobb, legcsudásabb misztériumához: a halálhoz képest.

Kérdést kérdésre halmozhatok, vergődő lelkem tusakodva kérdezhet, de feleletet sehonnan nem nyerek.

Kezemet azonban ajkamra téve elnémulok Uram, Istenem, mert egy ifjú lélek, — tiszta mint a nap villamos sugara, — áll előtted, s várja ítéletedet és szent igazságodat.

Legyen a halál sorsdöntő kockaperdülés, a klasszikus világ határozó sorsa, vagy az isteni gondviselés műve, amikor a csodaváró és álmokat álmodó ifjúság szinpompás virágoskertjéből is kiragad egy-egy virágot, hogy azt az élet fergetegei és romboló zivatarai elől elvigye és megmentse, — mi megrendüléssel és illetőd ve állunk meg az örök Titok lebirhatatlan isteni ténye előtt és megnyugszunk az örök akaratban.