Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1941
82 Bonyhádi Öregdiákok Szövetsége. (BÖSz.) Kedves Öregdiáktársaink! Nagy örömmel készülődtünk Szövetségünk ezévi hatodik közgyűlésére. A múlt évben visszatért Délvidéken lakó öregdiáktársainkat is vártuk és reméltük, hogy 22 esztendei kényszer- elszakítottság után őket is szívünkre ölelhetjük, ezévi seregszemlénk alkalmával, ősi Almamaterünk falai között Isten azonban máskép rendelkezett. Ma, amikor világszerte viharok dúlnak, ma, amikor magyar honvéd — köztük számos öregdiáktársunk — nemcsak a Kárpátok gerincén, Hazánk ezeréves határán áll őrt, hanem távol attól hősi elszántsággal küzd Isten oltáraiért, atyáink földjéért, Hazánk biztonságáért, nemzetünk jövőjéért, keresztyénségünk védelmében, — türelemmel kell megvárnunk az arra alkalmas békés idők eljöttét, hogy ismét jókedvvel gyűlhessünk össze s zavartalanul emlékezhessünk gondtalan diákkorunkra. A mai történelmi nagyidők megszakítás nélküli ernyedetlen munkát, harcot követelnek tőlünk a belső fronton, bármilyen munkahelyen dolgozóktól és őrtálló munkát végzőktől is. Ezévi közgyűlésünkön az évszázados kisgimnáziumot szívós kitartó buzgólkodással, bölcs előrelátással, főgimnáziummá fejlesztő Gyalog István jeles igazgatónkról kívántunk megemlékezni, hogy emlékének áldozva megerősödjünk történelmi múltú iskolánk iránt viselt hűségünkben és mindazon lelki tulajdonságokban, amelyeket, vezetése alatt álló intézetünkből az életbe magunkkal hoztunk. És imé: amikor a legutóbbi igen nehéz és megpróbáltatásokkal teljes viharos időket élő főgimnáziumunk igazgatójával is megállapodtunk errenézve, mint tiszta égből lecsapó villám, döbbentett mindnyájunkra a lesújtó szomorú hír: Demiány Ervin igazgató szívszélütés következtében váratlanul elhunyt. Nagy vesztesége és gyásza ez küzdelmek elé állított ősi intézetünknek. Nagy gyászunk nekünk öregdiákoknak is, a viharzó tenger hullámai fölött, nemzeti hivatási! iskolánkat biztos rév felé vezérlő igazgató — kedves tanárunk — hirtelen elhalálozása. Összejövetelünk megrendezésében mindig nagy szeretettel közreműködőt Posevitz Vilmos szeretett tanárunk is e mostani tanévben hunyt el ugyancsak váratlan hirtelenséggel. Ezek a minket közelről érintő gyászesetek is hozzájárultak ahhoz, hogy a Belügyminiszter Úrhoz kérelmet intézzünk, amelyben
