Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1941
17 gyors dobolását, amint verte az életalkony takarodóját a leselkedő tragikumhoz. Lázas szemében is izzott már az élet-este deliriuma. A mindig lázasan dolgozó lélek azonban, mintha egy utolsó titáni próbálkozást, még egy prometheusi lázadást akart volna megkísérelni, hogy megbékéljen az örök törvény igazságában és alázatos „Áment“ mondjon az „Örökkévaló Akarat“ előtt. Napról-napra rosszabb hírek jöttek és „Lettünk elakadt drága mondat dermedett szájon“. Nehéz fekete drapéria halottas házon... Többé nem találkoztunk, csak a koporsónál. De ma is megremeg kezemben a toll, amikor visszaperlem néhány szóra Vilmos barátunkat. íme előttem áll arca, amelyen már az üdvözöltek örök mosolya váltotta fel az élet tekintetét és az a régi arc, mely oly csodálatos kifejezője volt egyéniségének és lelki világának. Ha komoly volt is, átragyogott vonásain és azokon a beszédes szemeken néhány derűs sugár. Jelleme tele volt a legszebb vonásokkal. Mint ember munkálkodott zajtalanul, szeretett önzetlenül, szenvedett panasz nélkül, mintha csak özvegye lett volna örömnek mosolynak derűnek. Lelke mélyéből kei ülte a tüntetést, törtetést, ünnepeltetést, pózt, de a csendes zajtalan munka, az áldásos eredményekben csúcsosodó tevékenység ott találja az első sorban, rideg intellektuális szellemével, ugyanakkor tüzes apostoli extasissal. Meleg szív, meleg kedély, érzékeny mások baja, szenvedése iránt; szelíd a gyarlóságok keresésében s bírálatában. Csupa szeretet és kedvesség, kedveskedni akarás nélkül. Soha senkire rosszat nem mond. Békés lélek a visszavonást szítók, békétesz- közlő a versengők között. Nyíltság, jóság, hűség és büszke becsület az arcának megvont vonásai. Keresetlen-viseletű és modorú, természetes és puritán az életmódban, felfogásban és eszközökben, komoly a munkában, nyájas az érintkezésben. Szüntelen nyájas. Szelíd szemeinek sugarai mintha most is reánk tekintenének, búcsúzó lelke mintha itt lebegne most is meghatott szivünk dobogásában és Szólana hozzánk. Az ilyen szivektől melegül tán a föld kérge. Miért is nem marad itt, mint elveszhetetlen energia a föld színén ? Nagy szükség volna nemes jellemére, puritán lelkére, igaz szivére, szeretettől ragyogó arcára, nemes indulatot tükröző homlokára, igaz érzéstől rezdülő szavára. „Egy erős lélek, törékeny test láncai között“, egy vésővel vésett lélekplasztikum ; hivatásszolgálat... tanári oromzat, igazságos, jóakaraté, megbocsájtó, stílusadó, mindig egy és mindig : VJömvvtíJÍ'''''
