Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1941

Pár évtizeddel később, az „Ember tragédiája“ előadásán mosolyogva mesélte, hogy egyetemista korában ő volt a lázongó athéni tömeg egyik tagja.

Tanított, tanult, dolgozott, statisztált, hónapokon keresztül tepertőn és kenyéren élt, de befejezte tanulmányait.

S mielőtt boldogan jelenthette volna szüleinek, hogy oklevele a kezében van, az Isten magához szólította édesanyját. Elvesztését mély fájdalommal az Isten akaratában való megnyugvással viselte. De még évtizedek múlva is könny csillogott szemén, ha Édesanyjáról mesélt, vagy büszkén mutatta „D. E.“ égetésű fejszéjét, melyet még Édesapja készített 50 évvel ezelőtt.

Katonaéveit Kassán szolgálta le a cs. és kir. 34. közös gyalogezrednél, s elsőnek végezte a tisztiiskolát. Mindig sajnálta, hogy nem lehetett „Honvéd“. Kedvesen mesélte milyen öröm és megszégyénítés érte őt egyszerre egy gyakorlat alkalmával.

Egy erdei harc gyakorlaton a büszke 34. közös ezred ellenfele a kassai honvédek voltak. A magabiztosán előnyomuló közösök ellen a honvédek oly ügyesen hajtottak végre rajtaütést, hogy a gyakorlatot azonnal le kellett lújni, a honvédek győzelme kétségtelen volt.

Büntetésből a 34. gy. e. zenéje a honvédeket kisérte be ünnepélyesen a városba, „mi pedig — mondotta — szégyenszemre hátul kullogtunk.“

Amennyire bántotta ezredének szerencsétlen szereplése, annyira örült, hogy a honvédek ilyen sikerrel „vágták ki a rezet.“

Tanulmányainak befejezte után 1906-ban választották meg a bonyhádi ág. hitv. ev. főgimnáziumban helyettes tanárnak.

Az 1908-as esztendő sok örömöt hozott számára.

Ez év tavaszán teszi le sikerrel pedagógiai vizsgáját; szeptember elsejével rendes tanárrá választják meg. Október 28.-án pedig a Leibitz-i ev. templomban örök hűséget esküszik régi ideáljának, hűséges és szerető élettársának : Húsz Editnek a leibitz'i jegyző leányának.

Esküvőjük után Bonyhádra jönnek, s felvidéki alapossággal dolgozik hazájáért, intézetéért, az ifjúságért.

Egyenlőre bérelt lakásba költözik, de azonnal hozzáfog kedves terve megvalósításához : családi ház építéséhez.

Az Úr 1910-ben áldja meg házasságukat először gyermekkel: megszületik Edit leánya. 1911-ben már saját házában örvendezhet Zoltán fia születésének.

A világháború kitörése őt is a zászló alá szólítja. A kassai 34. közös gyalogezredhez vonul be mint t. főhadnagy, század‘9