Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1940
5 I. Mikszáth nézetei kora irodalmi viszonyairól. Az irodalom forrása nem a tudomány, hanem a költői tehetség, vagyis az Istentől kiválasztott keveseknek az a titkos erőforrása, amely önmagától tör elő a lélek mélyéből, a tudat alól, hogy külső formába tömörülve gyönyörűségére szolgáljon az emberiségnek. Körülbelül ilyen gondolat csendül ki abból a feleletből, amelyet Mikszáth Kálmán egy — a költő szellemi műhelye után érdeklődő — fiatal tanárnak adott a ,,flályogkovács“ című allegorikus elbeszélésben. A „poéta nascitur“ elvét vallja tehát és ez egyúttal azt is jelenti, hogy szerinte az igazi költő nem sokat fáradozik azon, hogy elméletileg megalapozott irodalmi nézetet alkosson magának. És csakugyan, Mikszáth Kálmán nagyon ritkán beszél saját művészetének elméletéről ; 40 évi hatalmas írói munkásságának itt-ott elszórt megjegyzései, apró cikkei, főként pedig a „Mikszáth Almanach1* évfolyamaihoz írt előszavai mégis rávilágítanak irodalmi nézeteire. Ezen azonban egyáltalában nem csodálkozhatunk. Hiszen ahol van irodalmi tudat — már pedig Mikszátban hogyne lett volna — ott természetszerűleg. van is valamiféle állásfoglalás az irodalom mivoltáról, ennek problémáiról és a problémák megoldásáról. Természetes dolog, hogy a költőnek ezt az állásfoglalását ismernünk kell, ha meg akarjuk ismerni magát a művészt és az alkotás misztériumát, hiszen legtöbbször éppen ebben az állásfoglalásban találhatjuk meg egész munkássága irányvonalainak talán tudattalan, de mindenképpen egyik leghatalmasabb lendítő kerekét. Most annak az anyagnak egy részét foglaljuk össze, melyet eddig Mikszáth irodalmi nézeteinek kibogozása közben sikerült összekeresnem. A „Nagy palóc“ irodalmi elveinek egyik fontos összetevőjéről lesz szó ; arról, amely saját korát boncolgatja, bírálgatja és a hibák megkeresésével keresi a módot is, azok kiküszöbölésére. * * * Általánosságban elmondhatjuk, hogy a különben optimista Mikszáth kissé túl sötéten látja korának irodalmi viszonyait. „... leplezetlenül mondom el, hogy a magyar irodalom elpusztulóban van —írja—szemlátomást tönkre megy literaturánk, melyet annyit gondoztak, ápoltak az előbbi
