Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1940
10 rint mindkét foglalkozás veszedelmesen árt az író teremtő erejének (lásd: az almanachok 1891. és 1900. valamint 1904. évi előszavait!) De Mikszáth szerint ártott az irodalomnak magának a XX. századnak szellemisége is. „A XX, század a számoké, írja 1907-ben. A nevelés és az élet számokkal tömi meg az ember agy velejét és ezek mint a zab a föld termőerejét, éppen azokat a nedveket szárítják ki, amelyek a meseköltéshez szükségesek.“ íme, itt megadja Mikszáth a fantázianélküliség okát, amely egyszersmind megmagyarázza a színműíróknak fentebb ismertetett ,,kannibáli“ eljárását is. Ha hozzávesszük mindehhez Mikszáthnak azt a folyton megismétlődő panaszát, hogy nincs igazi kritikánk, előttünk áll azoknak az okoknak a sorozata, amelyeknek alapján megírta a vázolt szomorú képet kora magyar irodalmának sötét jelenéről és reménytelen jövőjéről. * * * Mikszáth úgy véli tehát, hogy ismeri magát a betegséget és tudja annak okait is; természetes, hogy a segítés módjain töri most már a fejét. Hogy csakugyan a bajok felismerése után, tehát öntudatosan gondolkodik az orvosság milyenségén, azt legjobban az a körülmény igazolja, hogy erre vonatkozó megjegyzései nagyrészt 1906. után, vagyis írói pályájának megállapodott utolsó részéből valók. Elgondolásai, tervei valóban újszerűek, egyéniek és nem hirtelen, pillanatnyi, hanem tartós sikerre törekvők. Mindenképpen helyteleníti az akadémiának azt csalogató módszerét, hogy jutalomtételeket tűz ki költői művekre. Ügy véli, hogy ez nemcsak megmutatja ország-világ előtt szegényes irodalmi viszonyainkat, de felesleges is. Hogyha ugyanis hébe-hóba olyan név kerül ki a jeligés levélkéből, amely majdan az irodalomtörténetbe belejut, azt véleménye szerint bizonyára anélkül is kihámozta volna a napfény a ködből. (L.: Magyar Regényírók c. vállalata Csiky- kötetének előszavát.) E helyett jobb, helyesebb módszert keres, amely nemcsak a kimagasló írókat segíti, hanem a nagy tömeg irodalmi érzékét, ízlését is fejleszti. Ezt a célt a nép gondolatvilágához és salaktól megtisztított nyelvéhez való visszatéréssel, a népmeséknek a gyermektanításba való szoros beiktatásával akarja megvalósítani. Lássuk ennek a módszernek a lényegét kissé közelebbről! Mikszáth szerint az irodalom nem lehet az az iskola, ahová a jövő nemzedéket nyelvért, fantáziáért, tiszta gondolatvilágért elküldhetjük. Az ugyanis a meggyőződése, hogy mire Aranyig, Jókaiig eljut az ifjúság ér
