Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1938
55 ország minden részéből ilyen szép számban összegyűjtötte ezt a baráti társaságot ? Megmondom: a szeretet és az emlékezés. Semmi sincs ezekben az érzésekben az égig lobogó szenvedélyek vihartkorbácsoló végleteiből. Csendes és finom megnyilvánulásai az emberi léleknek a szeretet és az emlékezés, amelyekre azonban sokkal szilárdabban lehet építeni, mint az indulatok háborgásaira. Nemcsak elszakíthatatlan barátságok alakulnak ezeken az érzelmeken, olyan barátságok, amelyek bennünket egyénileg kötnek össze egy életen át, hanem nagy érzelmi és gondolatközösségek is, mint amilyen például a bonyhádi öreg gimnázium volt növendékeinek széttéphetetlen lelki közössége. Sőt, még ennél is több, hiszen mi is része vagyunk egy nagyobb egésznek, a nemzetnek, mely a mienkhez hasonlóan más iskolák körül csoportosuló sok-sok kulturális, történeti és lelkiközösségből tevődött össze. Vagyis az atom tulajdonságai ugyanazok, mint az egész anyagé s egy cseppben benne van az egész tenger. Bennünket a szeretet és az emlékezés tart össze s ezek az érzelmek teszik a nemzet összetartozásának is soha el nem múló kötőanyagát. Emlékezzünk csak! Egy év előtt felhangzott itt a dal: „Tovább, tovább, ez ut hazánkba visszavisz...“ És mi azóta is megyünk tovább, tovább... s az ut, amelyen egy éve járunk, — hazánkba visszavitt A magyar égbolton ezalatt az év alatt felragyogott a nagy öröm, lepattant a trianoni bilincs két láncszeme. Megnyílt az ut s visszavitt bennünket régi nagyobb hazánkba, a megnagyobbodott Magyarországba. A magyarság s vele együtt az öreg bonyhádi gimnázium lelki rádiusza ma ismét a Kárpátokig nyúlik el. Visszatért egy nagy országrész, majd egy milliónyi magyar testvérrel s hazatért a Fejedelem városa. A Beszkidek ormán lengő magyar zászló összefonódik a lengyel lobogóval s megvalósult a százados álom, uj életre kelt a régi történelmi valóság, a közös lengyel magyar határ E pillanatban, ebből az ünnepi közgyűlésből szálljon hálaimánk a magyar nemzetünket vészek, viharokon át megsegítő jó Istenhez! Szálljon köszönctünk a két nagy baráti nemzet, a nagy olasz és a hatalmas német nép felé, azért a segítségért, mellyel csonka hazánk megnagyobbodását előmozdították. De forduljunk köszönettel a nemes lengyel nép
