Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1937
6 a fenntartó egyházmegye nem tudott a Thun-féle Organisations- Entwurf követelményeinek megfelelni, nem tudott kellő számú tanszéket felállítani s nem tudta az iskolát megnyitni. Történetesen Sopronban is baj volt. A soproni iskolában 1851-53-ig volt kényszerszünet. Hetyésy László, a hires igazgató, ki 1852. július hó 13-án szélütés következtében halt meg, valószinűleg ennek a kényszer- szünetnek lett az áldozata. Ekkor azonban a dunántúli egyházkerület vette gondjaiba az ősi iskolát s Lehr Andrást meghívták az egyik „életmentő“ professzornak. Itt már az első esztendőben négy osztályban tanitotta a latin nyelvet (III-VI). A következő években a felső osztályok latin nyelv tanára marad. A theologián Horatius és Cicero műveit magyarázza, közben magyar nyelvet és történelmet is tanít. Hivatalában azonban csak 1857. július hó 22-én erősítik meg. Az 1859-60. évi értesítőben szép magyarsággal, jegyzetekkel kísérve közölte Horatius II. 1. epistolájának prózai fordítását. Az 1863-64. évben tagja a tanárjelölteket vizsgáló bizottságnak a latin nyelvből. Nevelő és tanító munkásságáról megható képet rajzol Payr Sándor az 1924. évi Képes Luther Naptár-ban. 0 említi fel azt a Gombocz Miklósnétól hallott esetet, hogyan bánt el egy nagyon rakoncátlan növendékével, akinek semmiféle fegyelmi eszköz nem használt. Hogy rendült meg az egész osztály, hogy rendült meg a makacs növendék, mikor a fiuk szép gyöngén megérintették társukat a bottal. A jelenet Lehr András nagy nevelő érzékére vall, de arra is mutat, hogy a magyar ruhás, szakállas férfiú tekintély volt növendékei előtt. Egyébként kevés szavú, magába vonult, rendkívül mély érzésű ember volt. Szeméből nagy értelem sugárzott. Egész egyénisége tiszteletet parancsolt. A tanári pályát eszményi színben látta. Az iskolateremben az ifjúság lelki atyjának érezte magát. Az élet gondjait elfelejtette, mikor a jövő nemzedék bizakodó tekintettel nézett a szemébe. Pedig nagy családjának a fenntartása sok fáradságába és sok lemondásba került. Az TJr többször is meglátogatta megpróbáltatásaival. Második és harmadik gyermeke kicsi korban halt meg. Negyedik gyermeke: Vilmos 25 éves korában, mint ügyvédjelölt, nagybátyja házában hunyt el a majosi lelkészlakban. Ötödik gyermeke; Zsígmond, irói néven Lőrinci, 30 éves korában, mint pozsonyi líceumi tanár s ismert tudós és műfordító, költözött el az élők sorából. Egy kis egy esztendős árvát hagyott maga után. (Tolnai Vilmost.) Négy gyermeket kisért ki a temetőbe, mikor az 1873-ik évben, a tanév kezdetén, szeptember hó 3-án a tüdővizenyő őt magát is megölte. „E napon akart megindulni a munka. De a nap — írja az értesítő — melyet az örömteljes megkezdés napjává akartunk tenni, mély gyászba borította a tanári kart és ifjúságot. Mert Lehr András, a latin irodalom tanszékében 20 éven keresztül működő tanártársunk, szeptember 3-án az élők sorából kimúlt “ 66 éves volt. Szeptember 5-én a Várkerület 5. számú gyászházból az egész város részvétele mellett a soproni evangélikus temetőben helyezték örök nyugalomra. Bizonyára élnek még soproni öregdiákok, kik ott voltak temetésén.
