Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1936

diáktestvérem, az életben megbecsültetésed, örömöd, áldd még az ő büntető kezét is . . . Csak emlékezz és fogod áldani.

Láttad ime közöttünk Beke Andort, az embert, amint jóságos szemével reád néz, láttad a tanárt, amint keményen togja kezedet s láttad benne a nevelőt, amint magához ölelt. Most pedig visszamegy képének keretei közé, hogy időtlen időkig nézze, biztassa, intse kedves intézetünknek jövő nemzedékeit. Üdvözlünk még egyszer Te Nagy . . . Te Jó ; . . Te Felejthetetlen . . ! ! Éreztük, hogy fölénk hajoltál nemes sziveddel és megcsókoltál . . . Dezső barátunk, vidd magaddal édesatyádnak ezt a csókját s add át övéidnek, kik nem lehettek jelen emlékezésünknek ünnepén ... Ez a csók a mi lelkűnkben, a tanítványoknak lelkében a hála örökké illatos virágává lett. Vidd ezt a virágot magaddal a messzeségbe és őrizzétek meg. Mondd meg övéidnek, hogy amíg egy szívdobbanás ide köt a földhöz, nem feledjük Beke Andort. Nem tudjuk feledni. Itt van bennünk, egyek vagyunk vele s ő elkísér jó és balsorson keresztül egészen a sírig. Isten áldd emlékezésünket...!

A könnyekig megindító beszédre az igazgató válaszolt. A megboldogult tanár nemcsak növendékeit, hanem tanártársait s őt, mint új kartársát is meleg szeretettel ölelte át. Tanári székén kipróbált módszerrel, fényes készültséggel, fáradhatatlan buzgalommal s kivételes eredménnyel vezette növendékeit. Alkalma volt tanulni tőle, nem is mulasztotta el s a tőle ellesett módszert törekedett az elhunyt kartárs egyik fiának vezetésében érvényesíteni. A testület nevében kegyelettel veszi át a képet az iskola díszterme részére.

Kéri János pénztáros jelentése szerint a Szövetségnek ma már 500 1\ vagyona vau, a pénztár kezelés helyességét Halmai Fülöp számvizsgáló tag igazolta. A szép ünnepség a Magyar Hiszekeggyel végződött. Az öregdiákok küldöttsége a közgyűlés folyamán megkoszorúzta elhunyt tanáraik sírját, utána valamennyien megkoszo- ták az iskola s a község hőseinek emlékét.

A tápintézetben rendezett ünnepi ebéden Tiborcz Benő plébános a Kormányzó Ürra mondott felköszöntőt, utána Lehmann István dr., Dózsa Sándor tanár tartott hosszabb emelkedett hangú beszédet, az igazgató felolvasta Kiss István dr. legidősebb öregdiák visszaemlékezéseit, a titkár az üdvözléseket, végül az igazgató zárószavával véget ért az emlékezetes ünnepség. A bpestiek külön autóbuszukon visszautaztak Bpestre, a megye határánál még táviratban mondtak köszönetét a kedves órákért, a többi is elszéledt a szélrózsa minden irányában. Az Alma Mater pedig úgy érezte magát mint a szedett fa, s a költővel felsóhajtva kérdezte:

Mért ilyen nap éltünkben csak kivétel ?

A gyermekek itt hagyták jó anyjukat. De vissza fognak jönni!