Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1932

i a főbajból, akkor jelentkeztek az utóbajok, melyek pár nap alatt megemésztették kis szervezetét. A sok harc tehát hiába való volt, a Halál győzött s a vergődő apa csak komoran maga elé tekintett, hogy miért, kellett mind ennek megtörténnie. Kínzó fájdalmai sokáig gyötörték s az Ur alázatos szolgája, ki maga oly sokszor iparkodott gyászoló híveit a hit balzsamával vigasztalni, most maga nem akart vigasztalódni. A halál mint nagy kérdőjel meredt eléje s rejtélye előtt tehetetlenül állott a költő. Isten azonban nem hagyta el hű szolgáját. A megpróbáltatások nehéz kínjaiból lassanként kiemelte s magára eszméltette. Egy mélyen sebzett lélek belső tartalmát ismerhetjük meg Tompa költeményéből. Ezt a sebzett lelket talán csak azok tudják igazán megérteni, akiket az Ur hasonlóképpen meglátogatott. Aki érezte vagy érzi a csapás nagyságát, az jobban belelát a költő gondolataiba s érzelmeibe ........ H a egy százados tölgyet látunk az évek súlya alatt leroskadni, pusztulását természetesnek találjuk. Az aggastyán koporsója előtt megilletődve állunk meg, de megértjük, hogy a pornak porrá kell lennie. De milyen érzés kél bennünk, ha egy letört virág hull a porba vagy ha egy kis gyermek hajlik el belső baj miatt s ez a gyermek éppen a mienk? Ezt nem tudjuk véges elmével megérteni, ebben nem látjuk a természet örök törvényét s hajlandók vagyunk zúgolódni az isteni Gondviselés ellen, mely kifürkészhetetlen okból sírba viszi a szülők reményét. Ez talán a legfájóbb seb, melyet az Ur rajtunk ejthet; ez a legsúlyosabb próba, melynek hitünket alá­veti. Az ilyen seb egész valónkat lázba ejti, s oda vagyunk, ha nem elég erős a hitünk. A költő is ember, őt is megrázza a vesz­teség s vergődő lelkének egész történetét bemutatja költeményében. Költeménye vallásszerű ima. E vallomás gyarló emberi mivoltában mutatja be, de ezt mi is megérthetjük, mert mi is gyarló emberek vagyunk. E gyónást éppen az teszi oly sajátszerűvé, hogy az apa s a p ip meghascnlásából fakad, melyből igen nehéz a felemelkedés. Megrendülőben volt Istenbe vetett hite, nagy lelki tusájában azonban az ő hite nem hagyta elveszni. Pedig szívbaja még fokozta fájdal­mait s mély részvétet ébreszt bennünk belső harca iránt. Gyenge ember létére kérdőre akarta vonni az Istent. Keresni akarta tetszé­sének indító okait. Nem gondolta meg, hogy el vannak azok előle rejtve. Hogy nem szabad azokat fürkésznie, csak alázatos lélekkel meg kell rajtok nyugodnia. A halál az Istennek jó tetszése. Minden­felé csak elmúlást láthatunk. A százados tölgyek, az apró virágok elenyé'Znek, a hegytetőt egy földrengés a tenger mélyébe siilyeszti, a fényes csillagok fekete kövekként lehullnak, az ember derűs mosolyát fájdalmas zokogás váltja fel, az enyészet nem kiinéi senkit és semmit; nemzetek lesznek s nemzetek vesznek az Ur akaratából. A kábult lélek ime, gondolkodni kezd, de már Istenéhez beszél. Elhervad a virág, kidől a büszke cser, Mélység lesz a tető a tenger fenekén,

Next

/
Oldalképek
Tartalom