Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1931
4 élettel mi is rendelkezünk. Intézetünk felett — a Te ki- kutathatatlan végzésed szerint az elmúlt iskolai esztendő vége felé — megállott egy pillanatra a halál angyala, hogy a vezérek sorából kiemelje azt az áldottlelkü magvetőt, aki bosszú éveken keresztül ékes szószólója volt a Te nagy nevednek, dalnoka az egyetértésnek, harmonikus együttműködésnek, éber őre az egyházi rendnek, lelki fegyelemnek, lantosa a tántoríthatatlan hazaszeretetnek. Elenyésztek az ő órái, mint a hirtelen tovaszálló felhő, letarolt és megszáradt, mint fű az ő jóságos szive és csontjai, mint valami tűzhely, üszkösök. Mégis úgy érezzük, most is itt van közöttünk, mosolygó kék szeme szelíden végigtekint rajtunk, áldásra annyiszor fölemelt lelkipásztori keze reszketve megpihen felettünk, érces hangja, mint a múltnak tengerében meg- konduló harangszó átrezdül a szivünkön s mi érezzük lelkének suhanását, amint csendesen megérinti a lélekhárfákat és a régi szent lelkesedéssel és rendíthetetlen hittel hirdeti: a magyar viharfenyő felett zúghatnak az északi orkán tomboló szelei, kisüt még a szeretet és békesség napja, kihajt még a magyar boldogság pünkösdi virága, félre a csiig- gedéssel, fel a kezekkel, szivekkel imára : „Isten áldd és tartsd meg a magyart.“ És felemelt keze megáldja a Te szent nevedben azok munkáját, akik nyomába lépnek. Másodszor és harmadszor is megszólalt intézetünk felett égi követednek, a halál angyalának vészkürtje, hogy nemcsak a vezetők sorából, hanem virágos kertünkből is kiragadjon két ifjú életet. Az egyik, az anyátlan, apátián árva úgy járt közöttünk, mint a létéért szinte elnézést kérő, megtestesült szelíd bocsánatkérés. Szerénység, a Tebenned halálig bizó erős hit, alapos tudás és lelkiismeretes köte- lességteljesités egyesült benne, őszi tájnak mélabús lierva- dása tükröződött láztól csillogó szeméből, lealkonyuló megtört napsugár volt egész élete, sirhalmán ott virraszt az intézet áldó kegyelete, tanárainak, jóakaróinak, társainak szeretete. A másik kedves tanítvány váratlan tragikus el- hunytát nemcsak mélyen megrendült jó szülei s testvére siratják, hanem jószívűsége, meleg ragaszkodása, másokat tisztelő figyelmessége, rajongó gyermekszeretete folytán mi mindnyájan, osztálytársai és az ártatlan gyermekszemek is megkönnyezték, megsiratták. Fogadd, örökjóságu Isten, hozzád
