Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1929

7

nagy elődjének: Hunyadi Jánosnak és Kossuth Lajosnak péL (Iájában is, akiket szintén akkor emelt a nemzet e magas méltóságra, midőn egy nagy válságból való menekvés egyetlen lehető útja a legkiválóbbnak a nemzet élére való állítása volt.

Az 1920. március 1-i választás mindenben igazolta a hozzá fűzött reményeket. Horthy Miklósnak fényes tehetsége, törhetetlen lelkiereje, jellemszilárdsága csakhamar diadalmaskodott mindazon nehézségeken, melyek országlása elején eléje tornyosultak.

Az úgynevezett emigránsok, való igaz nevükön a nemzetnek szökevény árulói gúnyos rágalmakkal igyekeztek nevét bemocskolni a külföld előtt. Erélyét, melyet a belső rend helyreállításában mutatott, zsarnokságnak kiáltották ki, hogy lehetetlenné tegyék a magyar nemzetnek ujraíelvételét az európai demokratikus népek testvéri közösségébe. De az ó egyszerű, komoly, nemes alakjáról visszapattantak a rágalmaknak mérges nyilai s nemcsak nemzete szerctetében és ragaszkodásában nőtt mind nagyobbra, hanem a külföld irányadó, számottevő tényezőinek elismerésében és megbecsülésében is kivívta magának azt a helyet, mely a magyar államfőt megilleti.

Belső kormányzásának legnagyobb eredménye az volt, hogy a tekintély-tisztelet, amely nélkül állami és társadalmi rend fenn nem állhat s amelyet a forradalom intézői tervszerűen ki akartak irtani a magyar lélekből, helyreállt s biztos alapjává válhatott a csonkaságában is élni akaró nemzet belső megújhodásának. Benne és általa nyert a magyar nemzet ismét hivatott vezért, aki test volt a nemzet testéből, vér a nemzet véréből, akiben minden igaz hazafi évszázados nélkülözés után megtalálhatta azt az ideált, melyet szive egész lelkesedésével követhetett.

Azokban a bizonytalan időkben, midőn a nemzet léte vagy nemléte egy hajszálon függött s midőn zsákmányéhes, telhetetlen szomszédaink félelme és gyűlölete csak alkalmat keresett arra, hogy a még megmaradt csonka országot s száz sebből vérző népet is feloszthassa, egyedül az ő személyes magatartásán, határozottságán dőlt el a nemzet sorsa jobbra vagy balra. Erezte ő maga is a roppant felelősséget, mely vállain nyugodott s felelőssége tudatában nem habozott a válaszúton, hanem egyenesen, nyíltan, ko-