Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1928
7 Istvánt látjuk fiatal erőtől, lelkes ambitiotól égő tettvágyban, amint pályafutását megkezdi a kis bonyhádi algimnáziumban. A fiatal őserö, nemes szívvel szerető lélekkel párosult s a régi igénytelen intézetben új szellem fuvalma jelezte annak a korszaknak a kezdetét, amelyet méltán lehet Gyalog István korszakának mondani; humánusabb szellemnek és magasabb színvonalú nevelő oktató munkának kezdete volt ez. Az uj szellem éltető napfény volt a kis iskola részére: Gyalog István szerető atyai gondossága, derűs nyájassága, emelke- kedett tanítása rendkívüli vonzóerőt gyakorolt a tanuló ifjúságra, melynek létszáma évről évre emelkedett, úgy hogy végül szűknek bizonyult a régi hajlék. És ekkor egy keresz- tiilvihetetlennek látszó gondolat ébredt Gyalog István lelkében, a kis gimnáziumot főgimnáziummá kiegészíteni és az uj gimnáziumnak méltó épületet eme'ni. Ekkor kezdődött Gyalog István hősi korszaka, mint igazi heros en.ek az egy nagy gondolatnak szentelte minden idejét és minden erejét. Nemes elragadó optimizmusával lelkesítette és munkára serkentette még a kételkedőket és habozókat is, szeretetre- méltósága és buzgósága a nemes eszme munkás barátaivá tette azokat is, akik eddig távol állottak az intézettől. Hősi erőfeszítésének megvolt az eredménye és igazgatóságának 19. évében ez a barátságos és impozáns épület a hit és tudomány ápolására felépült és az immár 8 osztályúra fejlődött gimnáziumot barátságos, tágas termekbe fogadta. A1 ily boldog volt drága elköltözött mesterünk és vezérünk, midőn életének nagy álmát megvalósultnak látta! Mily örömmel, mily buzgósággal, mily nemes boldogsággal munkálkodott az uj hajlékban ! Legkedvesebb tartózkodási helye ez a gimnázium volt. Kora reggeltől az utolsó tanítási óráig, sőt azon túl is az ő kedves iskolájában tartózkodott, sokszor világítottak bele az esti homályba az igazgatói szoba villanylámpái s abból láttuk, hogy a mi kedves igazgatónk fáradhatatlanul csak dolgozik, csak munkálkodik. Mennyire szerette az ifjúságot s hogy megbecsülte munkatársait! Végtelen hálás tudott lenni, ha valaki az iskolának jó hitét emelte munkásságával, legnagyobb boldogsága az volt, ha látta, hogy munkatársai igaz buzgósággal és odaadó szorgalommal az ifjúság és iskola érdekeit szolgálják. A kötelességteljesités ideálja volt
