Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1928
5 kát és ellenőrizte magukviseletét. Gondos munkát követelt tőlük, de munkájukat meg is könnyítette és kellemessé tette. A tanítási órákon szigorú fegyelmet tartott, de nem külső és kényszerítő eszközökkel, hanem azzal, hogy gondos és alapos előkésztésével az érdeklődést felkötötte és ébren tartotta. Tanítási órái nem nehezedték álmositó ólomnehézséggel a tanulók lelkére és képzeletére, hanem derűs figyelmezésre serkentették őket; mindig talált a'kalmakat, hogy egy-egy tréfás megjegyzéssel, találó anekdotával felfrissítse a kis és nagyobb tanulók hangul itát, egy-egy linóm élccel serkentse képzeletüket s igy óráin sohasem hiányzott a lélek napfénye, bármilyen borús is volt az iskolán kívül ég és föld. Atyai gondoskodása kiterjedt mindenre és tanítványainak testi és lelki jóvolta és fejlődése egyaránt szivén feküdt, a gondokkal és aggodalmakkal küzködő taníttató szülők előtt mindig nyitva volt vendégszerető háza és kora reggeltől késő estig mindig készen találták jó tanácsadásra, vigaszta'ásra és megsegítésre. Mint igazgató fáradhatatlan volt; mikor mindenki pihent és szórakozást keresett, ő mindig talált munkát és zajtalanul és felhívás nélkül jó kedvvel végezte. Mindenkinél előbb nyitott be az intézeti épületbe s mindenkinél későbben távozott, sokszor a délutáni és esti órákban is az intézetben tartózkodott. Mindenre kiterjedt gondoskodása és figyelme. Mint tanár és igazgató a középiskola majdnem minden tárgyát tanította, még pedig nem műkedvelő felszínes módon, hanem beható tanulmányozás után és magas színvonalú előadásban. Munkabírásának hatalmas méretei különösen a háborúban tűntek ki. Mmt igazgató nemcsak áz akkori szövevényes, nehéz és súlyos felelősséggel járó administratiót végezte végtelen türelemmel és gonddal, hanem 8-10 tanárral ellátta a tanítási órákat, úgyhogy ő maga is néha 16 órában tanított heten kint és amellett kezelte az egyház- megyei pénztárat, melynek forgalma akkora volt, hogy'maga is egész embert kívánt volna A lélekemésztő világháborús fordulatokban és megdöbbentő, aggodalmat keltő változásokban sohasem vesztette el hazájának erejében és igazságában bizó optimizmusát, melynek gyökere istenfélelméből és istenben való bizalmából merítette fenntartó erejét. Ha
