Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1914

Május 30-án reggel továbbmentünk, hogy a látványosságok leg- szebbikéheü elérkezzünk. Útközben Oraviczabányán megebédeltünk és este 0 óra 30 perckor Báziásra érkeztünk. Viszontláttuk a Dunát, melyen Bajánál átjöttünk és üdvözöltük mint régi ismerősünket ebben az idegen világban.

Május 31-én délelőtt a Dunaparton sétálgattunk, hegyet másztunk, míg hajónk megérkezett. 10 órakor felszálltunk a hajóra, elhelyezkedtünk és vártuk a hajó indulását. De ez még bevárta a temesvári vonatot. Ennek befutása után, lévén pünkösd vasárnapja, oly rengeteg utas szállt fel a hajóra, hogy minden talpalatnyi hely el volt foglalva. Különösen sok iskola ragadta meg az alkalmat, hogy növendékeinek Magyarország ezen szép vidékét bemutassa. A természet e csodás tájának leírásába nem is fogok, csak a látottak felsorolására szorítkozom. Mindjárt a moldovai sziget végén három látnivaló is van; a Duna habjaiból kiemelkedő Babakáj szikla, a magyar parton László vára, a szerb parton pedig Arany János »Rozgonyiné« ja révén ismeretes Galambócz vára. Ezektől valamivel lejebb van elhelyezve Baross miniszter a Kazán és Vaskapu szoros szabályozójának az emléktáblája. Jobbról-balról égbe törő sziklák váltakozva egy buja vegetacioju völggyel. A magyar parton pedig a Duna folyásával majdnem mindenütt párhuzamosan halad a 125 km. hosszúságú Széchenyi-út. Tovább haladva elérkezünk az Izlás a kis és nagy Tachtalia vízesésekhez, melyek mögött a szerb partról a Grében hegyfok szorítja össze a Duna medrét. E fok mögött egyszerre kiszélesedik a Duna, és mintegy tavat képez. Szüricze állomás után a közönség soraiban valami nyugtalanság észlelhető. Mint mikor a méhkast megbolygatják, tompa zsongás-bongás, mozgolódás kezdődik. Az utasok ^ hajó orrára igyekeznek, hogy szembe és összbenyomásában lássák a bekövetkező természeti szépségeket. Mindjárt elérjük a Kazán szorost. Es amint a nagy kazánba behaladunk általános néma csodálat, mely hangot nem lel bámulatának kifejezésére ily hatalmas szépségekkel szemben, lesz úrrá felettünk. De hamar visz a hajó, amit mindnyájan sajnálunk. Még befutunk a Kis Kazánba és ennek végén látjuk még a szerb parton a Traján útjának maradványait és a Traján táblát. Ezek után szétterül a Duna és