Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1914

szab. kir. városa előzékenységéből ingyen kaptunk. 28-án reggel 9 órakor Lovas Imre főgimn. tanár vezetőnk bemutatta Temesvárt. Kezdtük a gyárvároson. Itt megnéztük a gyárvárosi átmeneti stilban épült »Milleniumi templom «-ot, a Béga csatornán a turbinákat a villamos vasút és villamos világítás áramfejlesztő központját, a meteorológiai központot, ahol a vezető úrnő szakszerű előadást tartott növendékeinknek. Innen a gyárudvarba vezetett utunk, ahol is a gyár üzemének megszemlélése után a gyár vezetősége hűsítő söröket szolgáltatott fel nekünk. A gyárvárost és belvárost összekötő parkon áthaladva gyönyörködtünk a várfalak helyén épült szebbnél szebb palotákban. A volt gyárvárosi kapu előtt láttuk Nagypalánka hajdani község Katalin templomának helyét jelző emlékoszlopát, ennek közelében van az áll. főgimnázium és szomszédságában az áll. felsőbb leányiskola. Itt láthattuk még a Vauban rendszerű várnak egy maradványát, mely a katonaságnak raktárul szolgál és igy elkerülte még ezideig a csákányt.

Beljebb haladva már a paloták során, a belvárosban balra látjuk az úgynevezett »Erdélyi kaszárnyáit, mely ma tüzérségi laktanya, szintén a várnak egy épülete. Attól nyugatra, de már a Józsefvárosi kapu mellett állott hajdan a »Hunyadiak várkastélya« most is kastély áll a helyén, melyet úgy neveznek, de a Hunyadiak szellemét elfoglalta a kétfejű sasos katonaság. Donjonjával és várszerii kiképzésével még igy is felidézi a Hunyadiak fényes korszakát lelki szemeink előtt. A Józsefvárosi kapuval szemben van a városi színház renaissance stilü palotája. Láttuk a legrégibb temesvári várnak nyugati kapuját, rajzban egy házon ott, ahol az állott. Elzarándokoltunk a Losonczy térre, ahol Losonczy István Temesvár hős védelmezője elesett. Megnéztük a vármegyeházat, gyiiléstermét, ebben Wälder temesvári festőművész azon képét, mikor Őfelsége Temesvárt szabad városnak nyilvánítja és a várfalak lebontását megengedi. Láttuk múzeumát, de a sok értékes anyag kultúrpalota híján még rendezetlen, szerteszét van és túlzsúfoltságával raktárszerüséget kölcsönöz neki. Megnéztük a Jenő Eőherczeg téren a hadi emléket, melyet az 1849-iki ostromban

elesett osztrák katonák emlékére emeltek még az elnyomatás korsza•

kában. Az abszolutizmusból fenn maradt még a »Dikaszteriuin«, vagyis