Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1912
9 iktatása alkalmával hangzott el először az ő ajkáról a gimnázium kiegészítésének ügye, melyért odaadóan fáradozott, anyagilag áldozott és a gondviselés megengedte érnie, hogy nemcsak teljes gimnáziummá fejlődött az intézet az ő felügyelősége idején, hanem díszes otthonba is költözött. Érdemeit a mi kegyeletünk, a fenntar- tóság jegyzőkönyvei és a főgimnázium emléktáblája híven meg fogják őrizni. Harmadik halottunk volt Kádasy Kálmán tiszteletbeli esperes- ségi felügyelő, aki 80 éves korában 1913. március 1-én halt el; temetésén küldöttségileg véltünk részt. Nádasy Kálmán 23 évig vezette az esperesség és azzal együtt a bonyhádi gimnázium kormányát, melyet csak akkor bocsátott ki kezéből, mikor súlyos betegségek látogatták meg és nádasitelepi otthonában tétlenségre kárhoztatták. Akkor is azonban csak testileg volt távol tőlünk, lelke itt időzött, mint abban az időben, mikor még megjelent közöttünk és serényen kivette a maga részét a munkából, mellyel az iskola alapját lerakták. Az átalakítás munkájában már nem osztozhatott velünk, de íigyeleminel kisérte a fejlődés minden fázisát és örvendező lélekkel szemlélte a távolból: miként izmosodik, miképen fejti ki díszeit az a csemete, melyet annyi gonddal ápolt ő is. Nádasy Kálmán neve fogalommá változott esperességünkben, emléke el nem homályosod- hatik, mig intézményeink fennállanak. Meg kell még emlékeznünk negyedszer Szent-Ivány Miklós nyug. főszolgabírónak 1913. évi május 13-án bekövetkezett haláláról, akit a tanári testület az ifjúsággal együtt kisért ki utolsó útjára. Szent- Ivány Miklós, amióta mint a völgységi járás főszolgabirája, Bony- liádon elfoglalta hivatalát, részt vett az egyes bizottságok munkájában. Tagja volt az iskolai nagy- és kisbizottságnak, mely utóbbinál éveken át a világi elnöki tisztet töltötte be és mint elnök az utolsó években a gimnázium kifejlesztése és az uj épület felépítése körül fejtett ki tevékenységet. Szent-Ivány Miklós mindenkor készséggel munkálkodott a tisztségekben, melyeket magára vállalt; nem sokalta azok terhét soha akár alkalmas, akár alkalmatlan időben kívánták munkáját, ü egyike azoknak, kik *a főgimnázium« körül hervadhatatlan érdemeket szereztek egyházias érzésből és nemes ügyszeretetből.
