Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1910

— 10 —

intézetünket, a külső/ kötelékek sokfélesége nem fűzte oly szorosan hozzánk, mint az állami vagy a rom. katli. középiskolákhoz, de szivénél és leikénél fogva teljesen egybeforrott intézetünkkel és azért meg fogják engedni az állami és róni. kath. középiskolák, melyek közvetlen felügyelete álá tartoztak, hogy amikor hazai középoktatásunk nagy kárára őt a halál elragadta, a bonyhádi ev. főgimnázium és annak tanári testületé szintén odaálljanak a gyászolók sorába és részt kérjenek a fájdalomból.

Hogy kije volt %7áradi ^Károly a hazai közoktatás ügynek, arról beszélnek az irodalom mezején megjelent művei, beszél a tanári széken kifejtett munkássága és beszélnek az igazgatói hivatalban létesített alkotásai, melyek kiválósága mellett tesznek tanúságot és egyúttal szélesebbként hivatást jelöltek ki számára. Én arról akarok néhány szóban megemlékezni, kije volt Váradi Károly főigazgató a bonyhádi ev. főgimnáziumnak?

Váradi Károly az 1905. évi május 9 és 10-én végezte első hivatalos látogatását az akkori algimnáziumnál és mindjárt az első megjelenésekor szeretetre méltó egyéniségével, humánus gondolkodásával, a körülmények felismerésével, a helyes irány kijelölésével és a nemzeti kultúra iránt való meleg szeretetével megnyerte mindnyájunk bizalmát és ragaszkodását, melyet mindvégig megőriztünk és melyet ő is hasonlóképen viszonzott.

Az iskola abban az időben gyors lépésekkel közeledett évszázados fennállásának befejezéséhez és már felmerült az a kérdés, miképen ünnepeljük meg azt a nevezetes forduló pontot? Kettős célt tűzött ki a közvélemény a fenntartóság elé: uj iskolai épület emelését és az algimnázium kifejlesztését! Ennek a munkának a kezdetén talált bennünket Váradi Károlynál főigazgatóvá történt kinevezése és mi mindjárt az első alkalommal, — mikor a látogatás befejezésével »kiemelte az intézetben tapasztalt jó rendet, fegyelmet, humánus nevelést és kellő tanulmányi eredményt; meggyőződött, hogy az iskola nemcsak köte- lességszerüen, hanem odaadó buzgósággal és ámbicióval végzi nemes munkáját,« -- éreztük és tudtuk, hogy Spítkó Lajos főigazgatót, ki jóindulattal viselkedett iskolánk iránt, oly ember váltotta fel, aki a nemzeti kultúra érdekében megkezdett munkánkban bennünket szeretettel fog támogatni. És ebben nem is csalódtunk 1