Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1908
- 35 — küldi szét áldástosztó sugarait s világossága behatol még a távoli horvát-részek sötét sziklái közé is. De hiszen mi történne a világító toronnyal, ha a sziklának, melyre építették s hóimét szét küldi fényét a hajósoknak, hogy elkerülhessék a kikötő bejáratát veszélyeztető rejtett szirteket, minden köve megmozdulna és azt mondaná egyedül én tartom a világító tornyot, nemde a szikla széthullana s a leomló tornyot eltemetnék a tenger hullámai. Így intézetünket fenntartani a jövőben csak akkor leszünk képesek, ha azok az erők, melyek megteremtették, továbbra is egyöntetii- leg fognak gimnáziumunk javára vallás- és felekezeti különbség nélkül összemunkálkodni. De, hogy intézetünk fenn tudta magát tartani és elérte azt a magas fejlettségi fokot, ahol ma áll, abban nagy érdeme van azoknak a derék férfiaknak, kik itt mint tanárok működtek, mert ha megnézzük a jelent és visszatekintünk a múltba, fényes példáit látjuk nagyrészénél az őszinte odaadásnak és buzgalomnak a tanítás terén, az önzetlenségnek és áldozatkészségnek pedig a szükség napjaiban, azért alig találhatnék méltóbb alkalmat a jelenleginél arra, hogy a fenn- tartóság nevében ő velük szemben hálánknak és elismerésünknek adjak kifejezést, mert kincseket és gazdagságot ugyan nem, de adhatunk mást, ami mindezeknél többet ér; mindannyioknak osztatlan bizalmát, őszinte becsülését és meleg szeretetét: és ez szolgáljon buzdításul azoknak a fiatal erőknek, akik a közel múltban, vagy éppen csak most léptek gimnáziumunk tanári karának kötelékébe. Az ifjak pedig, kik itt óhajtják megszerezni azokat az ismereteket, hogy a társadalomban méltóan tölthessék be azt a helyet hova a sors őket rendelni fogja, használjanak fel minden órát lelkiismeretesen, ami az ő szellemi gyarapításukra rendeltetett, szorgalmuk és jó magaviseletük által igyekezzenek meghálálni kedves szüleiknek azt a sok áldozatot, fáradságot és gondot, amibe azoknak az ő neveltetésük kerül. És majd ha kiléptek az életbe innét kedves fiatal barátaim, mint vezércsillag álljon előttetek a nagy költő mondása: „Az ember tiszte, 3*
