Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1908
Gyalog István főgimn. igazgató „Az építés története.“ A bonyhádi ág. h. ev. főgimnázium új épületének létesítése és az intézet kiegészítése. Az idő gyors szárnyakon repül; az emberek a természet rendje szerint rövid időközökben követik egymást, de ez intézmények, melyeket az ember és a nemzet lelki szükséglete hozott létre, maradandók : fejlődnek, virágoznak, mert lételiik erkölcsi alapon nyugszik, iennállásuk vallásos hitből és nemzeti lelkesiiltségből táplálkozik. Ha végig tekintek a bonyhádi ev. gimnázium múltján, szemem megakad az atyák vallási és nemzeti felbuzdulásán, mely az intézetet megteremtette, nehéz viszonyok között megtartotta, áldozatot nem kímélve egyre fejlesztette. Látom a küzdelmet, de az elmúlt idők tiszteletreméltó alakjait hasztalan keresem az élők sorában; csupán az utolsó évtizedek munkásait találom, akik „tettre serényen“ azok nyomdokaiba léptek. Az elköltözöttek iránt lelkem egész melegével vonom le a kegyelet adóját, az élőkre vallásos hitem minden erejével kérem Isten bőséges áldását! A mélyen tisztelt vendégeket, kik a mai ünnepélyen felkeresték az intézetet, bizonyára ugyanaz az érzés hatja át, mely az én szivemet eltölti. Bizonyára a legmelegebb érdeklődés és a legőszintébb öröm vezérelte együvé, hogy — velünk együtt — leboruljanak a Mindenható előtt és hálát adjanak az egek Urának, ki bennünket megsegített. Mert az ITr volt az, kinek e napot köszönhetjük: 0 adott intézetünknek hű barátokat, 0 öntött lelkesedést a társadalomba, amely a nemzeti közművelődés díszes palotáját megépítette, a kis gimnáziumot főgimnáziummá fejlesztette. Ez a két dolog: az uj épület létesítése és az intézet kifejlesztése nyer — úgyszólván — befejezést mai ünnepélyünkön. Nekem jutott az a szerencse, hogy az építés és kiegészítés történetét vázoljam, azért kérem a mélyen tisztelt vendégek becses tűi elmét.
