Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1908

- 24

S éltek, kik rajta építettetek.

Papok, tanítók s gyülekezetek.

Tiéd az érdem, Múlt, örökre, hidd meg Nincs akadály élő, szikla-hitnek.

S ki megsegítő voltál, égi Fölség, Tégedet illet hála és dicsőség!

Géniusz.

A mű kész már, áll az oltár,

Rajta szív elandalog;

Himnusz zendiil, mintha mennybül Zengenének angyalok.

Bús az orczád, Magyarország?

Derüljön fel homlokod:

Siralomra, fájdalomra És kétségre nincs okod.

Hajdan kézzel, mostan ésszel Alapítasz uj hazát;

Szárnyakat olts: tiszta erkölcs Hint rád áldás halmazát.

Ami megtart, az lelki kard:

Földi s égi tudomány,

A bölcseknek, művészeknek,

S a Krisztusnak nyomdokán.

Szelíd Múzsák, koszorúzzák Olajággal e helyet Emeljék föl gyáva földről A szivet és a fejet! S

S ha vész dúlna s háborúba Hívná a hon, ifjait:

Lobogtassák a szabadság Diadalmas zászlait!